Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy

hibák és késedelmek: a Reischl-házat nem sikerült a József-napi vásárra megnyitni; az I. Ferencet megkoronázó országgyűlés Budán csak rövid ideig tartott (1792. május 24-június 27.); utána pedig az ismét visszatért Ráday Pál mulasztása folytán elmaradt a bérletek meghirdetése a törzsközönséget alkotó kormányszervi (helytartótanácsi, kamarai) tisztviselők számára, így „a Dikasztériumoknál lévő Uraságok, a Német Teátromban egéssz esztendőre fel-vették az ülő helyeket...”348

A téli játszásra alkalmatlan, mert fűthetetlen deszkaszínházban a társulat 1792. május 5. és szeptember 26. között 47 előadást tartott, amelyet november 10. és 13. között, kihasználva a szokatlanul enyhe időjárást, a Lipót-napi vásár alkalmából még néggyel toldott meg. Az 51 játékeste jövedelme a bevételek 71,5%-át adta, ám — az épület-felújítás és a megalakulás hátralékos adósságait (1791. november 1. és 1792. november 14. között 1432 forint 11 krajcár) is figyelembe véve — az összes kiadásoknak és követeléseknek csak 59,7%-át fedezte. A bevételek fennmaradó hányada (28,5%) adományokból és segélyekből származott; ugyanezen időszakban: 2065 forint 44 krajcár. Csakhogy ezek zöme egyszeri, megismételhetetlen volt, mint a nádor 225, gr. Festetics György 400, az országgyűlés rendjeinek 737 forint 52 krajcárja.349 Méltán írta tehát a Ráday megbízásából 1792 nyarán feljegyzést és elemzést készítő német színész, Karl Horst, hogy sem a színészek presztízs és érdek szabdalta „köztársasága”, sem a saját zsebre dolgozó magánvállalkozó nem megfelelő a magyar társulat számára, hanem azt országos pártolás és vezetés alá kell helyezni.350

Ennek első kísérletére 1792 novemberében-decemberében került sor, amikor a téli játszóhely kérdésében ismét a csőd szélére jutott társulat élére négytagú, szakosodott igazgatás került. A Helytartótanács br. Podmaniczky József tanácsost, Aszód földesurát delegálta főigazgatónak; a „tudomány igazgatója” (azaz a dramaturg) Schedius Lajos, a pesti egyetem esztétika-professzora lett; a művészeti vezető ismét Józef Pro- tasewicz, a lengyel származású pesti borkereskedő, egykori német vándorszínész maradt, aki 1792-ben már vezette a társulatot. Pest vármegye közgyűlése a társulat ügyeivel (újra) 1792 novemberében foglalkozott. Előbb, november 16-án — a segélykérő levélre válaszul — a gyűjtést szervezték meg. A bécsi Magyar Hírmondó tudósítása szerint: „Meg lévén Győzettetve felőle a N[eme]s. Rendek, hogy a köz-jóra törekedő szándékot, köz-erővel kell fel-segéllni: mindjárt papirost inditottak-el magok között, s kiki felirta saját neve mellé a summát, melynek adására, tiszta hazafiui indulatja által buzdittatott. Az ekként tsak hamarjában ajánlott summák, mindjárt reá mentek egynéhány száz forintra. Reá bizatott ezen kívül a Szolgabiró Urakra, hogy az egész Megyebéli Nemességnek adják hathatósan eleibe, melly hasznos, és alkalmatos eszköz légyen egy jó Magyar Teátrom, a Magyar Nyelvnek, s ennél fogva a nemzetnek is virágoztatására.”351 A gyűjtés megszervezésével és irányításával Szily József alispánt és Szentkirályi László aljegyzőt bízták meg, az utóbbinak feladatává téve; „hogy a’ Társaságnak Activus, és Passivus Statussát a’ Nemes Vármegye elejibe terjessze.” Ez volt az a jelentés, amelyből pénzügyi, idézett adataink származtak, és ez képezte alapját a november 21-i határozatnak is, amely szerint „Komédiás Magyar Társaság Dol348 MH 1792. okt. 5. II. 523., idézve: SzH 108.

349 PML, IV. 76., Színházi ir. lt.-i gyűjt., vö. MSzT 65.

350 A feljegyzést a Ráday család lt-ából ismertette MÁLYUSZNÉ 1956b, 169-171.

351 MH 1792. nov. 27. II. 780., idézve: SzH 110.

94