Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.4. A Marczibányi-Alapítvny a vármegye kezelésében (1815-1845)

1818. Kisfaludy Sándor: Regék a ’ magyar előidőből. II. kiadás.307 [Buda 1818] 1819. Mokry Benjámin: Közönséges históriai-biográphfiai kézi-lexikon... I-IV. kötet. [Pest 1819-1820] 1820. Horvát István: Magyar ország gyökeres régi nemzetségeiről. [Pest 1820] 1821. Vályi Nagy Ferenc: Homér Iliásza. I—II. kötet. Kazinczy Ferenc bevezető­jével [Sárospatak, 1821] 1822. Kövy Sándor: A ’ magyar polgári törvény. [Sárospatak 1822] 1823. Szlemenits Pál: Közönséges törvényszéki polgári magyar törvény. I—II. kö­tet. [Pozsony 1823] 1824. Fáy András: Újabb eredeti meséi és aphorizmái. [Pest 1824] 1825. Vörösmarty Mihály: Zalán futása (hősköltemény). [Pest 1825] 1826. Kisfaludy Károly, az Aurora c. zsebkönyv szerkesztéséért [1824 óta az al­manach Kisfaludy tulajdonában volt] 1827. Bitnitz Lajos: A ’ magyar nyelvbeli előadás tudománya. [Pest 1827] Ha nem is a műveltség oldaláról (hiszen a kiküldöttség főrangú tagjai között mü- vészetkedvelők, műgyűjtők, sőt, jó értelemben vett műkedvelők is voltak), de kétség­kívül jelentkezett gond a bizottság személyi összetételében. A dilemma a humán sza­kosodás és a társadalmi nyilvánosság adott szintjén feloldhatatlan volt: a vármegye legmagasabb rangú, választott tisztségviselőjét, a mindenkori első alispánt delegálta az első helyen, hogy az alapítvány fontosságát hangsúlyozza — őt azonban egyéb hi­vatali teendői folyamatosan akadályozták abban, hogy tényleges munkát végezzen. A nádor szerepe tulajdonképpen az őt helyettesítő elnök kinevezésére szorítkozott, meg arra, hogy két ünnepélyes díjkiosztáson (1820-ban és 1823-ban) részt vegyen. Az az ügyrendi gyakorlat viszont, hogy a deputációs ülések jegyzőkönyvében foglalt intéz­kedéseket csak a nádori jóváhagyás után lehetett foganatosítani, többhetes vagy több­hónapos késést jelentett minden egyes alkalommal. (Itt jegyezzük meg, hogy — szem­ben a nádor magyar nyelvtanulásáról szóló, tendenciózusan terjesztett hírekkel — a magyar nyelv ünnepének szánt díjátadásokon a nádor egyetlen magyar szót nem szólt, és a jegyzőkönyvek igencsak formális kísérőlevelezése is kizárólag latin nyelven folyt.) Az elnökök esetében megismétlődött az első alispán dilemmája, az országgyűlések újraösszehívásával, 1825-től felsőtáblai jelenlétük miatt gyakran szünetelt a kiküldött­ség tevékenysége. 1817 és 1825 között 24 ülést tartottak, ezzel szemben 1825. márci­us 21. és 1828. augusztus 30., majd 1828. szeptember 22. és 1830. augusztus 23., va­lamint 1830. augusztus 23. és 1834. május 15. között egyet sem. Csökkent az egymást meglehetősen sűrűn váltó elnökök hozzáértése is: gr. Cziráky Antal, Végh István, majd ismét Cziráky elnöksége idejében már nem tapasztalható az első és a második elnök, Teleki László és Podmaniczky József ügyszeretete. Jellemző dokumentum a frissiben kinevezett elnök, gr. Majláth György országbíró Horvát Istvánhoz intézett levele (Pozsony, 1839. augusztus 16.), amelyben olyan alapvető adatokat kért a mű­307 Kisfaludy Sándor a dijat egy hölgyközönségnek szóló almanach javára ajánlotta fel, segítve ezzel az Aurora megszületését, vö. levelével Teleki Lászlónak és Horvát Istvánnak: KISFALUDY 1893, VIII. 364-365., 369- 370. Ugyanezt fejtette ki a nádornak címzett és felolvasott beszédében: KISFALUDY 1893, Vili. 365-369. Kézirata is megvan az alapítványi iratok között: MTAK Kt. К 1240:50. 83

Next

/
Thumbnails
Contents