Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái
nép számára történt átadását az 1838. június 11-i közgyűlés nyugtázta, amit a nádor is megtoldott még 100 pengőforint adománnyal.271 Más vármegye is megkereste Pestet az árvízkárok enyhítésére szánt, jótékony kiadvány tervével. Pozsony vármegye írt át pártolólag „Orosz József, a’ Hírnök, és Századunk czímü hírlapok kiadója” által közrebocsájtandó árvíztörténet pártolása ügyében. A vármegye túltette magát azon, hogy alig néhány hónappal korábban éppen Orosz és a pozsonyi Hírnök támadta a legélesebben (már-már a politikai denunciálás- nak az 1.5. alfejezetben részletezendő módján) Pest vármegye színháznyitását, 1838. május 3-án a szokott módon adta ki az ügyet a főszolgabíróknak, azonban mindössze két forintot sikerült összegyűjteni.272 Az alkalmi irodalompártolásra alkalmazott módszerek modellizálása persze óhatatlanul egyszerűsít. A valóságban ennél szélsőségesebb és összetettebb esetek is előfordultak. Az előbbire nagyeresdi Kyss Sándor tápiósápi földbirtokosnak, Vas, Sopron, Fejér és Pest vármegyék táblabírájának végrendelete lehet a példa. О két munkáját, az univerzális nyelv hangtanát megalkotó, latin nyelvű Organa Sermonis Universalist és az 1826-ban írt, A magyar nyelv felsége c. művét testamentumában a tápiósápi plébánosra, Kollár Ádámra hagyta azzal, hogy Pest vármegye előfizetés útján adja ki és terjessze őket. A közgyűlés 1829-ben deputációt rendelt a kérdés megoldására, miután Fáy András az utóbbi müvet kiadhatónak ítélte. Nem is akárkiket: Janko- vich Miklós, Horvát István és Földváry Miklós feladata az volt, hogy a prenumeráció lehetőségeiről nyilatkozzanak, meg arról, méltó ügyet vállal-e Pest vármegye az esetleges kiadással. Jelentésüknek nincs nyoma forrásanyagunkban, így feltehetően az ügy ad acta került.273 Pest vármegye egyébként is csak nagyon kivételes esetben vállalkozott kiadásra, kivált megrendelésre. Mivel ezek a színészethez kapcsolódtak, róluk az 1.5. alfejezetben lesz szó. Az egyedi pártolási esetek kialakult módszerei össze is kapcsolódhattak a gyakorlatban. Esettanulmányunk a Kölcsey Ferenc halálát követő eseményekkel foglalkozik. Az országgyűlési követ Kölcsey Ferenc 1832. december 16-án némileg meglepve jegyezte föl naplójába, hogy a kötelező nádori tisztelkedés alkalmából, az előszobában „nehány ismeretlen közelitett felém részvétel jeleivel, kik az iró Kölcsey iránt mutatták figyelmöket.” Megbízólevelét bemutatva, Mérey Sándor személynöknél nagyobb meglepetés érte: „Említette miképen egykor ő is literatori pályát futandó vala...”274 — azaz mint író az írót üdvözölte Kölcseyt. Nem minden alap nélkül: mint joghallgató 11 magyarítással gyarapította az első magyar színtársulat műsorát (ő csinált Lear királyból Szabolcs vezért és Tongor pannon vezért III. Richárdból...), amelyet а XIX. századelőn újabb két fordítással toldott meg; a második pesti társulat mellett előbb br. Wesselényi Miklós megbízottja, két évig pedig (amint arról az 1.5.3. alfejezetben szólunk) Pest vármegye által kinevezett igazgató is volt. Kölcsey halála után szintén az író és a politikus kettősségében indult kultusza, emlékének megörökítése. Három szálon: emlékszobor márványból, a Nemzeti Múzeum 271 PML, rv. 3-a. PPS Vm. Kgy. jkv. 2907/1838. 272 PML, IV. 3-a. PPS Vm. Kgy. jkv. 1996, 4992, 5417/1838. 273 PML, IV. 3-a. PPS Vm. Kgy. jkv. 3343, 3912Л 829., vö. SZÉKELY 1886 (Fáy véleményének teljes szövege). 274 KÖLCSEY 2000, 12. 73
