Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái
ges konfliktus körvonalat is: „Vitathatnánk azt is, hogy olly munkák’ kiadásától, mellynek már a’ közönség’ sajátjaivá lettek, el lehessen-e akárkit is tiltani? mondhatnánk, hogy az elme-productumok’ kiadhatási tulajdonos jussa hazánkban még eddig semmi törvény által regulázva nincs...”171 Fáy 1831. március 28-án meleg hangon pártolva adta be a nyilatkozatot a vármegyének: „...átaljában mindnyája azon Magyar Literatúrai újabb Iskolának Tanítványai, mellynek maga Kisfaludy Károly Úr is tagja vala.”172 A vármegye ennek ellenére firtatta a kéziratok eredetét, hogy nem a hagyaték elidegenített részei-e, kiküldve Zlinszky főszolgabírót, amire válaszul megszületett a Kisfaludy-kör tíz tagjának második, 1831. május 6-i nyilatkozata. Ebben Schedelre és Bajzára bízták az összkiadást, amelyhez azonban birtokukban csak fiatalkori töredékek vannak és az utolsó, befejezetlen dráma, a Trencséni Csák töredéke. A vármegye ezek után, 1831. december 29-én elfogadta javaslatukat, egyben utasította Fáyt a 300 forint beszedésére.173 (Az összeg végül mégsem került be a hagyatékba, mert Bártfay László lefoglalta három, gr. Károlyi György tulajdonát képező és Kisfaludy Károlynál vételi szándékkal ott rekedt festmény fejében.)174 Az összkiadás — tíz kötetben — 1831-ben meg is jelent Budán, Schedel Ferenc kiadásában, Kisfaludy Károly minden munkái címen. A hagyatéki eljárás során egyszersmind kiütköztek a feudális jogszolgáltatás problémái is. A Kisfaludy Teréz-féle, osztály alatti hagyatékrész ismételt levelezést tett szükségessé Győr és Vas vármegyékkel. Fáy András, 1832 novemberétől a Janko- vich-gyűjteményt összeíró kiküldöttség tagja, továbbá — 1833. október óta — Budán a Várszínházban játszó magyar színtársulatnak a vármegye által delegált társigazgatója, 1834-ben — benyújtva számadásait a március 24-i közgyűlésen — kérte felmentését a hagyatéki gondnokság alól, azonban (ismételt kérésre) végül maradt.175 A hitelezők országos jelentkeztetése — ez már a Helytartótanács hatásköre volt — elhúzódott, ráadásul Fáy 1835/36-ban Pozsonyban tartózkodott mint Pest vármegye második követe. Ezért a jelentkezett két hitelező hagyatéki perében az eljárás csak 1839-ben indult meg, formai hibák miatt ítélet csak 1841. december 16-án született, 11 évvel Kisfaludy Károly halála után. Az eljárást mindössze ketten vitték végig. Fáy András és Bellágh Antal esküdt, a hagyaték egykori összeírója; a többi hivatalból eljáró vármegyei tisztségviselő személye — ideértve a megyei törvényszéket is -— többször változott. A vármegye az iratokat csak 1848-ban tette archívumba.176 Amint a két hagyatéki eljárás szemléltetheti, a jogszolgáltatás rutinszerű formái nemcsak az író-életrajzok lényeges adatsorait rejthetik, hanem mögöttesükben az irodalmi-művészeti élet szervezésének és állapotának leglényegesebb összefüggései is kimutathatók. Az alábbiakban az ellenpélda következik, az 1854. szeptember 19-én, Nyáregyházán (akkor: Alsó-Nyáregyháza pusztán) elhunyt, európai sikereket aratott szopránénekesnőnek, Schodelné Klein Rozáliának hagyatéki eljárása. Úgy is fogalmazha171 VISZOTA 1903-1904, 106-108. Az idézett hely: VISZOTA 1903-1904, 107. (az 1074/1831. kgy. sz.-on). 172 VISZOTA 1903-1904, 109. 173 PML, IV. 3-a. PPS Vm. Kgy. jkv. 5810/1831. 174 Vö. VISZOTA 1903-1904, 144-146. 175 PML, IV. 3-a. PPS Vm. Kgy. jkv. 1382/1834., vö. VISZOTA 1903-1904, 123. 176 Vö. VISZOTA 1903-1904, 144-146. 50
