Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.2. A nyelvkérdés
ther Márton kátéját, a bibliai történeteket és a gyülekezeti énekeket) szlovákul. A Budai járás helységeiben a magyar mellett 1843/44-ben német, szlovák és szerb is volt az oktatás nyelve stb.126 Természetesen nemcsak Pest vármegye hivatkozott 1791 óta folyamatos nyelvi törekvéseire, a mások oldalon hasonlóképpen folyamatos a bécsi kormányzat megrovó magatartása, szintén 1791, a magyar nyelvű jegyzőkönyvek említett felterjesztési esete óta. 1807-ben az Államtanács is megalapozottnak találta a Helytartótanács és a Magyar Kancellária aggodalmait, hogy Pest 2682/1805. november 22-i intézkedési tervével jogértelmezést és -kiterjesztést hajtott végre az 1805:IV. tc.-hez képest,127 ugyanígy kapott figyelmeztetést Pest vármegye 1832-ben a 22/1832. közgyűlési „Rendszabás”-ért — együtt azokkal a törvényhatóságokkal, amelyekkel kölcsönösen tájékoztatták egymást intézkedéseikről a nyelvkérdésben.128 A többek által az első igazi reformországgyűlésnek tartott 1832-1836. évi diétára (idevonva a rendszeres munkálatok tapasztalatait is) kialakultak a frontvonalak, amelyek mögött már felsejlettek a nemzetté válás folyamatának más problémái is, de megakadályozni nem —- a nyelvi viták és a törvényhatósági intézkedések „coactív” (kényszerítő) jellege viszont elégséges volt ahhoz, hogy a „hungarus”-tudat maradvá- nyit is felszámolja, és a latin nyelv védelmének égisze alatt megkezdődjék a nemzetiségek nyelvi-kulturális igényének artikulálása.129 Mint az egyes részterületek elemzésekor bizonyítani is fogjuk, a magyar reformpolitikusok számára a nyelvkérdés a polgári szabadságjogokért (a sajtó-, a szólásszabadságért és — mint láttuk az intézményesítés kapcsán — a közteherviselésért) vívandó harc kísérleti terepe volt. Ezen a téren is erősítve azt a liberális illúziót, hogy a polgári szabadságjogok kiterjesztése a magyar politikai nemzet kialakításának folyamatában a nemzetiségek és a felekezetek körében is űj nemzettudatot teremthet, hálát ébreszthet a magyar nemesség iránt. Pest vármegye követutasítása nyelvügyben az 1832/36-os országgyűlésre nem tartozott a radikális állásfoglalások közé. Ez azonnal megállapítható, ha szövegét egybevetjük — mondjuk — a sérelmek és kívánatok összegezését elvégzett bizottság alsótáblai javaslatával (1835. július 5.).130 Mindenesetre Pest kezdettől közötte volt annak a 22 vármegyének, amelyek az 1830:VIII. te. maradéktalan végrehajtásán túlmenő követeléseket támogatták. A két követ azonban nem vallott azonos nézeteket. Míg (a korábban már idézett szavakkal) a Kölcseytől is dicsért Dubraviczky Simon első alispán „a népet nemzetté tenni óhajtom” programja alapján már az első ülésen, 1832. december 19-én a legelső főrendi üzenet latin nyelve ellen azonnal tiltakozott; a második követ, Péchy Ferenc táblabíró már a kezdet kezdetén eltért társától és a követutasítástól. Az 1833. január 3-i kerületi ülésben, ahol a rendek nyugtázhatták, hogy a viszontüzenet magyamyelvűségét a felsőtábla is elfogadta, Péchy köszönetnyilvání126 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ír. 441. doboz. A községek összehasonlító nemzetiségi és felekezeti adatait 1. FÉNYES 1851, amely az 1847-es állapotot rögzítette. 127 SZEKFŰ 1926, 285-288. 128 SZEKFŰ 1926, 373-378. 129 SZEKFŰ 1926, 139. 130 Az 1832. nov. 10-i közgyűlésen, 5488-5489. számon elfogadott követutasítás szövegjavaslata: PML, IV. 3- c/1. PPS Vm. Kgy. ir„ 433 doboz. A követutasítás: GALGÓCZY 1876, 1. 143-150. Az alsótáblai javaslat, a követjelentés mellékleteként hazaküldve: IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir„ 435. doboz; kiadva: SZEKFŰ 1926, 416^120. 40