Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

ban csendül fel, Szántai ispán feleségét ui. a darabban Máriának hívták. A „zenei alkalmazást” ezúttal nem kisebb személyiség végezte, mint a Nemzeti Színház első karmestere, Erkel Ferenc. Ami pedig a gyorsan népszerűvé lett hortobágyi juhászkart illeti, Them Károly — a Pesti Magyar Színház akkori másodkarmestere — szintén csak a vázolt feladatokat végezte: az Ezt a kerek erdőt járom én... dallamát Tóth István már 1832-ben rögzítette; 1838-ban erre a melódiára készült Gaal József új, a színpadi helyzethez igazodó szövege: Hortobágyi pusztán fú a szél... Kisvártatva a korábbi textus is felkerült a színpadra: 1847-ben, a Szigligeti-Szerdahelyi szerzőpáros Csikós c. népszínművében, mint a címszereplő Andris belépője. A szövegen ezúttal csak annyit változtattak, amennyit a színpadi helyzet feltétlenül megkívánt: „Ezt a kerek pusztát járom én...” 1848-ban ez a dallam szolgált (persze alkalmi szöveggel) Hajnik Pál kortesdalául is Vácott.302

A közkedvelt Cserebogárt vegyes kar énekelte a színpadon, a két utóbbi szám — egész sor ismert műdallal együtt — azonban szólisztikus volt, és Füredi Mihálynak, a népszínművek bariton hangú férfisztárjának sikereit gyarapította. (Az énekesszínész Aszalkovics Mihály néven Vácott született 1816. április 18-án.) Itt jegyezzük meg, hogy nemcsak a Népdalok és mondák meg a korai népszínművek betétdal-anyaga mutat a Szökött katonához hasonló mérvű átfedéseket, hanem az új színjátéktípus ráadásul megőrizte a vándorszínészet gyakran változó körülményei közepette szükségszerűen variabilitását is. Már a nyomtatásban megjelent librettók szövegei sem egyeznek egészen a Nemzeti Színház súgókönyveinek naprakészen vezetett dalaival, ám ennél is nagyobb lehetett a változó betétezés a vándortársulatok vidéki előadásain. (A felté- tes módot az indokolja, hogy igen kevés szövegkönyvpéldány maradt fenn.)

A továbbiakban — a nyomtatott gyűjtemények mellett ismét a kéziratos énekes- és verseskönyvekre is koncentrálva — néhány olyan problémát igyekszünk Pest megyei forrásanyagon megvilágítani, amelyek túlnőnek a helyi érdekességen, országos jelentőségűek, s egyben további kutatási feladatokat is kijelölnek.

1. A müdalok folklorizálódásának modelljéről. Péter László háromfokozatú modellje fölött (1950) kétségkívül eljárt az idő. Nála az első fázisban a szöveg és a strófaszerkezet idomul, a másodikban a ritmus és a nehezebb dallamfordulatok simulnak bele a zenei hagyományba; végül a harmadik szakaszban a pentatónia érvényre jutása törli a maradék idegenszerűséget.303 Ha a sémát egybevetjük az isaszegi énekeskönyv Petőfi-verseinek metamorfózisával,304 kiderül a régi modell több gyengéje. A „Kinek nintsen szeretője...” kezdősorú 2. dal az Igyunk! c. bordal (1844) lejegyzése, a folklorizálódás legelső fázisában, néhány szó eltéréssel. A 4. számú dal, A faluban utcahosszat... c. Petőfi-vers nemcsak a lejegyzésben áll közel az előzőhöz, hanem keletkezésében is, lévén szintén 1844-es költemény, ráadásul ez is bordal jellegű (helyzetdal). A megannyi hasonlóság ellenére ez a négystrófás vers az átalakulásnak olyan fokára jutott (feltehetően ugyanazon három év alatt), amely nem szerepel Péter László modelljében. Ez pedig a kontamináció, a szövegvegyülés. Az itt lejegyzett hat versszakos új szöveg első strófája a „Nem loptam én tsak egy tsikót..sorral indul; a má302 Vö. KERÉNYI 1961, 211.; VTT I. 397.

3°3 pÉTER 1950, 200.

304 SÁNDOR 1972,189-190., 197., 204-205.

242