Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

sodik házasságát özv. Fáy Józsefné Csorna Borbálával. (A március 29-i eljegyzést április 12-én követte a házasságkötés.) A számunkra ennél érdekesebb irodalmi találkozást Kazinczy három fázisban rögzítette: naplójában, magánlevélben és a nyilvánosság számára megírva.

A Pesti utam 1829. naplóbejegyzése szerint:

„Március.

30. Szenvey Józsefet Maglódról általhívjuk magunkhoz. Éjszakára visszamegyen.

31. Szenvey ismét jő.”105

A Guzmics Izidornak küldött, Pécelen április 2-án megkezdett és másnap Pesten befejezett levél részletesebb tudósítással és az indítékok némi rajzával is szolgál: ,,A’ szomszédon, Maglódon, van egy Szenvey József nevű nem öreg ember; 1799b. született. Olvastam Munkájit a’ két zsebkönyvben, Minervában, ’s hallám, hogy Schillernek nehány theatrumi darabjait, jambusokban, ’s két Kötet lyricus Költeményeit lefordította, ’s vágytam látni. Martzius utolsó és April, első napjaiban áltjön hozzánk, ’s felolvasá eggy részét Don Carlósznak, Maria Stuartnak et cet. ’s ha csak az öröm, hogy illyet látok, meg nem csalt, ez a’ derék fiatal ember epochát fog csinálni: Literaturánkban az ízlésre nézve.”106

Azonnal szembeszökő, hogy a dátumok között ellentmondás van. A mozzanat, amelyet Kazinczy még naplójából is elmellőzött, Szenvey Maglódon, 1829. március 30-i leveléből állapítható meg: ebben a Lipthay Sándornál nevelőként foglalkoztatott Szenvey arról írt, hogy másnap, 31-én tud csupán megjelenni „Hazám’ őszintén tisztelt koszorús írói” körében Pécelen, aznap Pestre szólító teendői még megakadályozzák ebben.107 Másnap — mintegy kárpótlásul — nemcsak Schiller-fordításait vihette magával, hanem valószínűleg fejben legalább egy részét annak az öt disztichonból álló alkalmi versnek, amellyel Kazinczyt köszöntötte:

„Kazinczynak Szenvey.

Láttalak, ősz Bajnok! láttam vala a’ szelíd alkonyt Arczodon, és titkon könnybe borúla szemem.

A’ viharok’ mérgét — nemesen harczolva — ki álltad,

Már rabod a’ vak irigy, — és Tied a’ diadal.

Hordozod a’ koszorút, — megvívta fejednek az Érdem;

Büszkén zengi Hazám, Lantosok’ attya! Neved! —

Míg Buda áll, ’s Magyar él, Te is élsz ’s számodra szivében Hálás emlékül egy Nefelejtske virít.

Még sok Irígyed van, ’s lásd egy vagyok én is azokból:

Fájlalom azt, hogy nincs Téged előzni erőm!

Péczelen Martius 31kén 1829.”108

105 BUSA 1995, 274. (A napló itt jelent meg először; sajnos, nem betűhív közlésben.)

106 KazLev XXI. 37.

107 KazLev XXI. 35. Kazinczy és Szemere meghívólevelét nem ismerjük.

108 KazLev XXI. 36.

185