Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása
A pomázi találkozás természetesen nem változtatta meg a résztvevők életét. Vitkovics Mihály nem adta föl ügyvédi praxisát, hogy tollából próbáljon megélni; Mocsáry pedig folytatta kádenciás verseinek kedvtelésből, alkalmakhoz kötődő irogatását, ami persze nem akadályozta meg abban, hogy néhányat ne közöljön belőlük;74 négyet például Nógrád-leírásában. A szüreti egy hét mégis több volt egy fehér asztal melletti, borospohár fölötti, ígérgetéssel és fogadkozással teli eszmecserénél: Vitkovics — túl az elemzett, november 2-áról keltezett episztolán — 1811. január 17-én, névnapján is verssel köszöntötte Mocsáryt, és hozzá szól egy további epigrammája is.75 1829. szeptember 26-i, Kazinczynak Vitkovics halálát követő felhívására Mocsáry szinte azonnal jelentkezett, hogy a nála lévő Vitkovics-kéziratokat eljuttatja (a kérésnek megfelelően) Fáy Andráshoz, egy leendő kiadás javára.76 Pomázból annak ellenére nem lett irodalmi műhely, hogy korszakunkban még egy neves költővendége volt: Kölcsey Ferenc. Ő 1817-ben, pesti tartózkodása idején követte Vitkovicsot ide. Szemere Pálnak írta, március 23-án; „Felheviték fejemet a római maradványokkal, melyeket ott, mint mondják, látni fogok, s én megígértem, hogy megyek, s indulásunk közt nem több, mint két három óra van [...] Pomázon két, vagy három napnál többet nem töltök, osztán tiétek vagyok.”77 Nem tudni pontosan, a község és a környék gazdag római leletegyütteséből mit szemlélt meg Kölcsey, ám azt minden régészeti és művészettörténeti topográfia említi, hogy az 1773-ban épült Wattay-kúria falában, másodlagos beépítéssel, római kőmaradványok (sírkőtörmelékek is) voltak, és hasonlók díszítették — egészen 1974-ig — a kertet is.78 О maga erről nem írt, nem nyilatkozott és Pomázról verset vagy levelet sem szignált. GOMBA. A Fáy-udvarház felelevenítendő eseménye 1812 júniusában történt. Krónikásunk Szemere Pál, aki Kazinczy Ferencet tudósította október 6-i levelében: „Szemere László Úr Bátyámmal Gombán valék szemben. Fáy Laczi, Andrisnak testvére, egy Deutscht componált ’s én verseket penderítettem reá. Dalolásunkra az öreg Lászlók is bejöttek, ’s a’ verseket elő kelle mutatnuk. E’ vala a’ Penderítmény: Huss, huss, huss! Ölbe huss, Kedvesem Hozzám juss. Rajta szép leánykám, Ölbe, kis báránykám, Váltsunk csókot. 74 Mocsáry verseinek kéziratos gyűjteménye Horvát István könyvtárából került az OSZK-ba: Mocsáry Antal vegyes tárgyú költeményei 1816-1820, OSZK Kt. Quart. Hung. 708. (Nincs közöttük Vitkovicsra utaló.) 75 VITKOVICS 1879, I. 89-90. és 143. 76 KazLev XXIII. 561. és XXI. 130. 77 KÖLCSEY 1887, IX. 262-263. 78 BELITZKY-SASHEGYI 1939, 10-11.; PMMŰ I. 673.; MRT VII., 208-209. 177
