Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása
a cikk közlését tekinthetjük egyfajta kliensi összefoglalásnak is, úgy véljük, hogy ezúttal a 68 éves mesterben az írói öntudat kerekedett felül. 1819-ben egyébként Kazinczy még azzal a gesztussal fogadta be az irodalomba a mindössze 13 éves Ráday (IV.) Gedeon 13 soros tudósítását a pozsonyi evangélikus diákok magyar önképző társaságáról, amellyel a fiatal tehetségeket üdvözölni szokta.28 S noha apja szerint „Gidának nagy kedve van a’ Poesisre”,29 néhány verse az 1820-as évek zsebkönyveiben meg is jelent és egy, németből készült drámafordításról szintén tudunk, az 1806-ban született (IV.) Gedeon életében a vizsgált metamorfózis befejeződött. Nem irodalmi karriert futott be, hanem politikait: egyike lett első kultúrpolitikusainknak. Hiszen előbb lett Pest vármegye (hütlenségi perrel fenyegetett) választott diétái követe, és anélkül vált belőle 1845-ben az egyik legfontosabb közintézmény, a Nemzeti Színház országgyűlés kinevezte főigazgatója a reformellenzék eszmei megbízásából, hogy — mondjuk — egy gr. Teleki Lászlóhoz vagy br. Eötvös Józsefhez hasonló drámaírói vagy műkedvelő színészi pályafutást mondhatott volna magáénak. Ebben a minőségében védték meg őt 1847-ben 45 aláírással ellátott nyilatkozatukban az ellenzék vezetői (Batthyány Lajostól, Kossuth Lajostól és Teleki Lászlótól Bajza Józsefen és Vörösmarty Mihályon át Fáy Andrásig), amikor Czakó Zsigmond nyílt támadást intézett az általa vezetett Nemzeti Színház belső viszonyai ellen a Pesti Hírlap hasábjain. 1854 és 1860 között ismét a Nemzeti élén állott, mint aki elfogadható kompromisszum volt az osztrák hatóságok és — szabadságharcos múltja miatt — a müvészértelmiség meg a közvélemény számára is. Kevésbé látványos, de szintén tanulságos az irodalmi klientúra szempontjából br. Prónay Sándor (1760-1839) esete. A család irodalmi jelenléte régi keletű: apja, a jozefinista Prónay László fedezte 1790-ben a politikai kulcsdrámaként értelmezett Hamlet kiadási költségeit, s ezért Kazinczy neki dedikálta fordítását. Kazinczy ekkor járt is Ácsán mecénásánál és barátságot kötött Prónay Sándorral. (Az agg széphalmi mester utolsó útján, 1831-ben fordult meg ismét Ácsán.) A két, csaknem egyidős fiatalembert az is közel hozta egymáshoz, hogy Prónay 1790-től lett az evangélikus iskolák felügyelője, míg Kazinczy II. József alatt volt tanfelügyelő. Prónayból azonban később sem vált műkedvelő: megmaradt „nyelv- és literatúrabarát”-nak, aki tóalmási kastélyában szívesen látta vendégül az írókat, mint például Szemere Pált vagy Döb- rentei Gábort. Alkotásra buzdította Aranka Györgyöt és a történetíró Fessler Ignác Aurélt — ő maga azonban csupán egyetlen alkotmányjogi munkát jegyzett. Nem csak a történetírás érdekelte, amatőr botanikus is volt: Ácsán és Tóalmáson létesített — Heinrich Nebbie német tájépítész segítségével — füvészkert-méretű és értékű angolkertet.30 Folytatta apja mecénási törekvéseit: annak pályadíját megújítva, Kis János megtiszteltetését finanszírozta, és hozzájárult — 2000 pengőforinttal — a Tudományos Akadémia alapításához, amiért igazgató-tagsággal jutalmazták. Nyelvi és irodalmi felfogását irodalmi klienseinek levelezéséből ismerjük. Ortoló- gus volt, aki a régi erdélyi nyelvet tekintette az igazi magyarság mintapéldányának. 28 A tudósítás: TudGyűjt I. 109. A vonatkozó levelezés: KazLev XIX. 142. A levél jegyzetében (KazLev XIX. 559-560.), minthogy a datálás is téves, Váczy hibásan azonosította a közleményt a Serkentés az ifjúkhoz c., 1821 -ben publikált Ráday Gedeon-verssel. 29 KazLev XVIII. 69. 30 Vö. GALAVICS 1999,77. 164
