Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.1. Az irodalmi élet nyilvánosságának néhány helyi problémája

intézkedés hiányát, a vármegye nyelvi-oktatási nekibuzdulásait pedig „többnyire nemzeti szokás szerint sokszor perzselő lángokkal égő szalmatűz”-nek jellemezte.)18

Az 1830-as évek végén a Kecskeméti járás tíz községében, noha igen jelentősek voltak a helyi eltérések, a fiúknak 60, a lányoknak 45%-a járt valóban iskolába. Az okok között (itt is és másutt is) a betegség csak a sokadik helyen szerepelt: a szegénység, a gyermekmunka, a szülői hanyagság mindenütt megelőzte. Nyáron még 1845- ben is csupán fele-harmada folytatta a tanulást: Majthényi József főszolgabíró táblázatos kimutatása szerint a túrái kerület iskoláiból nyáron baromfi- és malacőrzés tartotta távol a gyerekeket, télen a ruházat hiánya is felmerült (Kartalon, Aszódon, Zsámbokon). A Helytartótanács 1842. június 27-i, 23.055. sz. kéziratával szólította fel a szülőket, küldjék iskolába gyermekeiket. Pest vármegye közgyűlése csak 1842. november 26-án tárgyalta a kéziratot, és 6572/1842. sz. határozatával felszólította az öt járás szolgabíráit, a lakosságot egybehíva ismertessék a rendeletet. Mint látható, kevés sikerrel.

Az általunk a 2.2.1. alfejezethez áttekintett 22 kéziratos énekeskönyv, versgyűjtemény (az iskolázás egyfajta, indirekt kontrollanyaga) hasonló képet mutat: közülük mindössze egy, Szabó Sámuel 1847 és 1868 között vezetett, Isaszegen előkerült versesfüzete feltételezhető paraszti vagy félparaszti lejegyzésűnek.19 Nagykőrösön a tehetős Mikis Jánosné hagyatékában még 1843-ban sem szerepelt könyv, Öreg Dús András vagyonleltárában (1809) négy közhasznú népkönyv akadt. Jelentősebb könyvtára csak Kis Sámuel prédikátornak volt, 1805-ben 36 tétel könyv és kézirat maradt utána. Zömmel persze egyházi művek, prédikációs gyűjtemények kerültek elő egy láda mélyéből, ahol ruhákkal együtt őrizték őket. Szépirodalmi mű mindössze kettő akadt: „19° [Pálóczi] Horváth Adám versei” (a debreceni ref. kollégium neveltjének költeményei) és „24° Phaedrus” (feltehetően latinul). Az olvasókultúra alacsony fokát mutatják azok a ceglédi hagyatéki leltárak is, amelyeket a XIX. század második feléből közölt Kocsis Gyula. A 90 leltárból 34 esik vizsgált korszakunkba, ám mindössze egyetlen egyben, Bíró Pál városi közgyám hagyatékának 1851. augusztus 28-i árverési jegyzőkönyvében szerepel könyvtár: 24 könyv és 40 reformkori folyóiratpéldány. Földművesek hagyatékában csak az 1880-as évektől kezdenek könyvek is feltünedezni, zömmel bibliák.20

Az ellentétes adatsorok elemzése nyomán — úgy véljük — mindazonáltal érvényes hipotézishez juthatunk el, ha megkülönböztetjük az analfabétizmust, az írásolvasás készségét és (a kettő között) a funkcionális ími-olvasni-számolni tudást. Ez utóbbi fokon az illető el tudta látni árutermelő paraszti vagy parasztpolgári életvitele során felmerülő adminisztrációs feladatait, ám olvasás- vagy könyvkultúráról az ő esetükben nem beszélhetünk. Ahogyan Táncsics Mihály fogalmazott ácsteszéri iskolázásáról, az természetesen Pest vármegyére is érvényes: „...meglehetősen olvasni, kissé írni és valamit számolni megtanultam...”21 Irodalomtörténeti, már megyebeli példával szemléltetve, ilyen képzettségűnek minősíthető a „jó öreg kocsmáros”,

18 BOGNÁR 1843, 127-128.

19 SÁNDOR 1972.

20 NOVÁK 1994, I. 451-452.; KOCSIS 1988. Hasonló megállapításra jutott akat. plébániai könyvtárakról Holl Béla (HOLL 1965, 159.).

21 TÁNCSICS 1978,7.

15