Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy
42 krajcár értékben! (A legjobb földszinti vagy I. emeleti páholy 1/2 évi bérletdíja 170 pengőforint volt.) Ezért — ha némi publicisztikus élt tulajdonítunk is neki — hitelesnek fogadható el Bajza József ábrázolása a „hivatalukat csupa becsületből és szívességből vivő” igazgatóválasztmány hétköznapjairól: „...gyűlésbe akkor mennek, midőn kedvök jő, midőn jobb mulatságot nem tudnak találni, mert mulatságot ezen foglalatosság is nyújt nekik; [...] sokszor, ha a legkomolyabb kérdés van vitatkozás alatt, elhagyják azt, s arról értekeznek: ez vagy amaz színésznőnek milyen deli alakja, szerelemteli dévaj szemei vannak, milyen kerekded tagjai, sugár termete stb. [...] Ilyenkor az igazgató urak nagy szenvedéllyel szólnak, néha közel vannak az összekapáshoz, s a dolog vége az, hogy a színész és színésznő közti pörben mindig a színésznő, a két színésznő kö- zöttiben pedig mindig a szebbik nyertes.”563 Ilyen eset pedig bőven akadt: a vándorszínészet viszonyaihoz szokott, ösztönös tehetségű színészekből együttest kellett formálni. Olyanokból, akik megszokták, hogy köréjük szerveződik társulat, rendeződik előadás, és a vélt vagy valós problémák esetén azonnal felmondással fenyegetőztek — noha ezt szerződésük hat havi felmondási pontja kizárta. A Pesti Magyar Színház műsorpolitikai, közönségszervezési, igazgatási és főként anyagi nehézségei az ún. operaháborúban jelentek meg a nyilvánosság előtt.564 A felszínen a „dráma vagy opera?” dilemmájában, a színházban pedig az Egressy Gábor és Schodelné közti ellentét formájában észlelhető jelenség szükségszerű: a nemzeti színházi, operaházi és népszínházi funkciók — fölöttébb behatárolt pénzügyi és közönségviszonyok közepette — csak egymás ellenében érvényesülhettek színházon belül. Az operaegyüttes szervezésére tett javaslatát Róthkrepf Gábor már 1837. augusztus 10-én előterjesztette az igazgatóválasztmánynak,565 és az első operaelőadás is megtörtént augusztus 29-én — a vándorévek sikerdarabját, Rossinitől A sevillai borbélyt adták elő, a főszerepekben prózát is játszó, a szólamokat évtizede birtokló énekesszínészekkel. A minőségi változást, a romantikus nagyopera stílusváltását azonban az európai klasszis, Schodelné szopránénekesnő vendégfellépései, majd Erkel Ferenccel együtt történt szerződtetése jelentette. Ez 1838. január 17-én zajlott az igazgatóválasztmány előtt, a Róthkrepf Gábort a „daljátéki felügyelő” funkciójában 1837. december 5. óta felváltó Rosty Albert jelenlétében.566 Schodelnéék gázsija — férjét egyidejűleg énektanámak alkalmazták — havi 1500 váltóforint volt: hatszorosa Erkelének, és kb. egyenlő két vezető prózai színész együttes fizetésével. Ez egyfelől állandó feszültségforrás lett a társulaton belül, másfelől viszont valós volt a választmánynak az vélekedése, hogy Schodelné szerződtetése pedig történt „azon jutalommal, mellyel érdemeit a’ Külföld meg ajándékozná...”567 Mivel úgy érezte, a nemzeti színházi és a népszínházi együttes eszme háttérbe szorult az operaházi célkitűzések mögött, Bajza József 1838. június 6-án, az rt. közgyűlésén lemondott igazgatói megbízatásáról, bár az igazgatóválasztmánynak továbbra is tagja maradt. 563 BAJZA 1986, 59-60. 564 Eseménytörténetére 1. TAKÁTS 1931a és KERÉNY1 1977b. Dokumentumai: TOLLHARCOK 1981,347-559. 565 OSZK SzT, Fond 2., 140. tétel. 566 PML, IV. 7-ab. PPS Vm. Szín. Vál. ir„ 1. doboz. 567 PML, IV. 7-ab. PPS Vm. Szín. Vál. ir., az 1837. okt. 22-i igazgatóválasztmányi ülés jkv-ében. 141
