Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy

A kulturális érdekegyesítés ilyen nyitása az arisztokrácia felé nem csak eszmei indíttatású volt; nem csupán a példamutató gesztusnak a társadalmi nyilvánosságra gyakorolt kedvező hatása segíthette — közvetett módon — a színházügyet. Az összegek nagyságát is tekintve, szembeszökő a közvetlen anyagi érdek. Grassalkovich Antal herceg, gr. Buttler János, br. Baldacci Antal 2500-2500 forintja egyenként is több Szeged és Debrecen szabad királyi városok együttes adományánál (2010 forint) és jóval felülhaladta a megyebeli mezővárosoknak szintén együttes gyűjtését (Nagykőrös, Gödöllő, Kunszentmiklós, Kiskőrös, Ráckeve, Hajós testületi adománya 1351 forintot tett ki). A kérdés eszmei és anyagi vonatkozásaival a budai Várszínházát működtető Pest vármegye tisztában volt, hiszen hasonló arányok alakultak ki a színházi nézőtéren is: a legdrágább és a legolcsóbb helyfajták szorzója 35^10 lévén, a közönség hangulatát mind jobban irányító-meghatározó karzaton tehát ennyi jegyet kellett eladni egy páholy áráért. A Pest vármegye mozgósította társadalmi vertikum végpontján helyezkedett el az a Thuróczy Pál, akit az országgyűlés számára készített jelentés így jellemzett, az „Ajánlatok különfélékben” c. rovat utolsó tételeként: „Végzetre, mint legelőbb kellett volna említeni: Thuróczy Pál feleségestül két hétig folyvást mint napszámos dolgozott, s az illető bért einem fogadá.” Ez az eset lett a liberális publicisztika és szépirodalom nagy példázata, az egyszerű embereket is átható nemzeti-nyelvi eszme erejétől. A történetet először a Jelenkor írta meg, 1835. november 7-i számában. (Tévesen Túróczi Józsefnek nevezte őt.) Ennek hatására — amint azt Dubravicz- ky Simon első alispán és megyei első követ megírta, a diétán gyűjtést rendeztek a javára és az így összegyűlt 41 pengőforint összeget Pest vármegye 1836. január 2-i kis- gyülésén, nyilvánosan adták át „minekutánna A1 Ispány Úr [Földváry Gábor] által ebbeli jeles tetteiért a’ Gyűlés Színe előtt meg ditsértetett volna...”532 A történet szépirodalmi megörökítése Vörösmarty Mihály tollán történt, aki a színháznyitó, egyfelvoná- sos prológusban, az Árpád, ébredésében a Napszámos alakjában, név nélkül emelte Thuróczyt jelképes alakká:

Ti pénzt adátok tán az épülethez;

De én a’ miilyen czifrátlan vagyok,

Ezen kezemmel, melly élelmet ád,

Két álló hétig hordtam a’ követ,

’S magam fizettem érte — örömet.

’S nézzétek! a’ ház szép magasra nőtt.533

(Megjegyezzük, hogy — a természetbeni megajánlásokhoz hasonlóan — az élőmunka megajánlása sem példa nélkül való: Pomáz község 15 szekeres és 30 gyalog, Solymár pedig 10 szekeres és 15 gyalog napszámot vállalt.)

Növekvő hatékonyságát a sajtó nemcsak a Thuróczy-eset kapcsán bizonyította, hanem az építkezés folyamán mindvégig. A vármegyei kiküldöttség legfőbb fórumának az első magyar divatlapot, a Regélőt és főleg művészeti melléklapját, a Honmű532 PML, IV. 3-a. PPS Vm. Kgy. jkv. 2/1836. A történetnek ez a mozzanata teljesen ismeretlen a színháztörténeti szakirodalomban.

533 A teljes jelzet: VÖM X. 268-271., 221. sor. Az Árpád ébredése jegyzeteiben (uo.) az eset hiányosan és névtévesztéssel, másodlagos forrásokból egybeszerkesztve olvasható.

132