Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

Bevezetés

A cím magyarázatául négy megszorító megjegyzést kell még tennünk:

1. Pest megyén mindvégig Pest-Pilis-Solt vármegyét és a Kiskunság területét értjük.

2. Az évkör (1790-1867) — az irodalomszociológiai aspektusnak megfelelően — politikatörténeti dátumokkal körülhatárolt. Tapasztalataink szerint a magyar nyelv államnyelvvé emelésének hosszú folyamata az 1790/91. évi országgyűléssel indult meg; a kiegyezés viszont szabad teret nyitott olyan irodalmi formák, szervezetek tevékenységének, amelyek minőségi változást jelentettek a korábbiakhoz képest, s mindez nemzedékváltással is együtt járt. Mindazonáltal a folyamatok ábrázolásának céljával a határdátumokat, kivált az 1790. évit nem abszolutizáljuk.

3. Vizsgálandó korszakunk nem csupán az irodalmi nyelv kialakulásának időszaka, hanem egyszersmind a nemzeti irodalomé, mi több, a polgári értelemben vett irodalomé is. így az alapfogalmakat változásukban írjuk le és használjuk. Itt — munka- hipotézis gyanánt — Lukácsy Sándor fogalom-magyarázatát idézzük: „Kezdetben volt a literatúra, mely mindent magában foglalt, amit leírtak. Aztán a fokozatos megszorítások és kirekesztések ideje jött el. (...) Először a latin vagy más idegen nyelven írt műveket zárták ki, az irodalom kritériuma a magyar nyelvűség lett. Következett a tudományok leválasztása; ami megmaradt, az a poétaság (líra, epika, dráma), a bellet- risztika. Ettől aztán lépésről lépésre elvárták, hogy világi, eredeti, nemzeti, végül művészi legyen.”6

4. Pest-Pilis-Solt vármegyének Pest szabad királyi város volt a székvárosa. Mindazonáltal módszertani hiba lenne, ha erre hivatkozva a város irodalomtörténetét automatikusan a vármegyéhez csatolnánk. Kétségtelen viszont, hogy Pest-Buda nemcsak megyeszékhely volt, hanem az országnak már kb. az 1820-as évektől egyszersmind kulturális fővárosa is. E funkciótalálkozások egymást erősítő hatását leginkább az

1.3.2. fejezetben, a magyar hírlap- és folyóiratirodalom támogatását célzó intézkedések kapcsán és a hozzájuk csatlakozó okmányfüggelékben tanulmányozhatjuk.

Két szerkesztési megoldásról is számot kell adnunk. Könyvünkben nincs külön fejezete 1848/49 irodalomtörténetének. Úgy találtuk, hogy a magyar polgári forradalom és nemzeti szabadságharc készen, kialakulva kapta azokat a szervezeti formákat, műfajokat, amelyekben a másfél év alatt megszólalt; tematikai hatása, eszmei jelenléte mindvégig meghatározóan jelen volt az 1849 utáni irodalom értéket megőrző és hagyományteremtő törekvéseiben, 4. fejezetünk anyagában. A megyében élt nemzetiségek irodalmát szintén csak a kései, a XXI. század felől visszatekintő szándék különíthette volna el. Ismételten tapasztalhattuk, hogy a szlovák, szerb, német kulturális tevékenység egységben tárgyalható a magyar nyelvűvel; a megyei közigazgatás terén felmerült problémák sem annyira nyelvi-nemzetiségi motiváltságűak, hanem inkább a bizantin kulturális törésvonaltól keletre eső területek gondjai, mint például a nyitott koporsóval temetés ortodox hagyományának közegészségügyi vonatkozásai, az ortodox naptárhasználatból eredő problémák vagy az apai névvel (is) történő anyakönyvezés névhasználati dilemmái. Ezért a megyében együtt élt nyelvi közösségek, felekezetek stb. sajátosságairól az irodalomtörténeti-szociológiai modell megfelelő helyén és nem elkülönítve szólunk.

6 LUKÁCSY 1994, 9. A kihagyott részben a szerző arra utalt, hogy fogalomrajza Horváth János könyvére, A magyar irodalom fejlődéstörténetére (1908, átdolg.: 1922-23) megy vissza.

9