Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1708

510 teszik, ott is félelemmel. Ha azért olljan bátor és jó merész ember volna az Vice Ispánnja ezen Vármegyéknek, csak az szegínységgel is resistálhatna az pestiek ellenségnek [sic!], de immár maid egészlen behódultak, senki semmit vélek nem gondol. Én ugyan leszek azon, hogy minden tehetségemmel hogy [!] operatioinak ellene álhassak, csakhogy arra kérném alázatossan Excellentiádot, hogy méltóztassék az Tekintetes Commissariatussággal valami kevés abrakot lovainknak adatni, mivel az mezei cséplést nem merészeli az katona elkövetni. Ezel kívánom alázatossan, írásom tanállja Excellentiád Méltóságát kívánt fris jó egésségben. Én pedig maradok Excellentiádnak mint jó Kegyelmes Uramnak alázatos szolgája Sőtér Tamás m. p. Túrán die 24. Augusti Anno 1708. 1. Nagykáta és Szentmártonkáta közt. 2. Temészetesen nem arról van szó, hogy a császári seregben törökök is szolgáltak volna, hanem nyilván olyan pontról, amely a török uralom korában keletkezett. Talán a mai Törökőr dűlőnév, XIV. ker. a Hungária körút és a Kerepesi út kereszteződésétől északkeletre. 555. Tar, 1708. augusztus 29. Kisfaluéi László brigadéros gróf Bercsényi Miklósnak. Személyesen akart a fögenerálishoz menni, de a fejedelem parancsára át kell kelnie a Dunántúlra. Most Pataj felé indult, mert értesülése szerint ott van átkelési lehetősége. Eredeti. MOL G. 24. RSzL II. 6. A. [Címzés:] Méltóságos Magyar Országi Locumtenens és Feő Generalis Székessi Groff Bercsény Miklós nagy Kegyelmes Uramnak eő Excellentiájának alázatossan. Ibi ubi. [Vörös viaszba nyomott gyűrűspecsét.] Méltóságos Licumtenens és fő Generalis, Nagy Kegyelmes Uram. Már útban lévén, hogy Excellentiád udvarlására mennék, bizonyos relatiokbul értettem Excellentiádnak az hadakkal való feölindulását, kire nézve, hogy annyival inkább accelerálhassam az Dunán által való menetelemet, annyival is inkább Felséges Urunk oraliter tett s késedelmet nem szenvedhető parancsolattyát in tempore alázatossan effectuálhassam, jővén bizonyos hírem Patay tájékárul de secure et celieriori transitu, arra vettem utamat, hogy hamarább által mehessek, nem tudván mire vélnyi az túlsó militia, hogy eddig levelemmel sem tudóséthattam. Másképpen is, ha Excellentiád után feölmentem volna, tovább való üdőnek töltésemre esett volna, kiért talám az megírt militiának is kedvetlenséget okoztam volna. Arra nézve Excellentiádat alázatossan kérem, véteknek ne tulaj donécsa, hogy