Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1710

923 bennünket. A németnek bagasiája, úgy értem, Jász Berinben maradott. Nem is tudom, Nagyságod mellett mitsoda hadak vannak, bár erre alá portáztatná őket. Elég improvise vannak mindenek az időnek rövid volta miatt. Ha Nagyságod tudóssít, jó móddal Rofrul ha béhozhattyák titkon az levelet. Ezzel maradok Nagyságod köteles szolgája Csajági János. Nagyságod írjon mindenfele, succurrállyanak, avagy tsak az Tiszántúl való Földrül, hogy az communicatiot töllünk el ne vegyék. l.A dátumra vonatkozóan: a levélen ceruzával, valószínűleg Thaly Kálmán írásával ez áll: Szolnok, 15. Octobris 1710. Bizonyos, hogy e napon kelt. Elől viszont, Esze Tamás történész írásával: 1710. okt. 10. 2. Jászalsószentgyörgy. 3. Formailag Szentmiklóssy János volt a vár parancsnoka. 892. Prügy, 1710. október 22. délután 4 óra. Sőtér Tamás ezereskapitány Károlyi Sándornak. A lovashadak Szolnokról történt elfutását írja le. A pénzt kénytelen volt kiosztani, a remondapénzt azonban Gyöngyösön elrejtette. A jász hadak visszamentek és labanccá lettek. Eredeti. MOL P. 396. Károlyi es. lt. Ap 1. AcRa Ser. I. 1710 okt. Fase. 2. B. 39. [Címzés:] Méltóságos Commenderozó Feő Generalis Károlyi Sándor Nagy jó Kegyelmes Uramnak eő Excellentiájának írám nagy alázatos kötelességgel. Nánásra vei ibi ubi. [Vörös viaszba nyomott gyűrűspecsét töredéke.] [A címzés hátlapján:] Baj Czabaj Löki Szent Mihályi

1 Bíráknak parancsoltatik, hogy ezen Méltóságos Generalis Károlyi Sándor Uramnak szolló leveleket éjei és nappal nagy sietséggel küldgyék lovas posták által, el se mulassák. Sőtér Tamás óbester. Méltóságos Generalis, nekem nagy jó Kegyelmes Uramnak, Excellentiádnak. Ajánlom mindenkori kész alázatos szolgálatomatt. Nánásrul 19. praesenti nekem írót Excellentiád levelét vettem nagy alázatos kötelességgel. Az való dolog Méltóságos Generalis Uram, hogy az lovashad egyedül attul ijedet meg, hogy az Várban

2 való rekedésektül ijettek el, mink ugyan Istenünkre, lelkünkre igazán megvalljuk, hogy eleget hittük be eököt, hogy által nem akarták az hadat bocsátani az hídon, de semmiképpen nem resolválták magokatt, hanem kivont fegyverrel is confüsiot csináltak, úgy mentek el mind Nyúzó Bátyám Uram hada, mind az Jászság, mellyeket látván az enyi-