Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1708

476 528. Hatvan, 1708. május 9. Simaházi Nagy János gróf Bercsényi Miklósnak. A Buda környékén lakó szegénység nagy félelemben él. Neki biztos módszere van Buda elfoglalására, ezt szeretné a főgenerálisnak személyesen előadni. Eredeti. MOL G. 24. RSzL II. 6. A. [Címzés:] A Méltóságos Magyar Országi Fő Generalis Székesi Bercsényi Miclos Locumtenens eő Excellentiájánok etc. Nagy jó bizodalmas és Kegyelmes Uramnak alázatossan írtam levelemet. Ibi ubi. [Papírba nyomott gyűrűspecsét.] [A címzés hátlapján más írással, de nem Bercsényi kancelláriáján:] Meg kell Györki

1 Uramnak írna, hogy mivel Bessenyei és Szemere

2 Uraimék ezeré ellment, azért az itt lévő dép dáb katonákot, úgy Deák Ferenc Uramét is az ezer s az többit is [sic!]. NB. Ez iránt pedig Paxa

3 Uramnak kell parancsolnom. Hogy az Ur Isten ő Szent Fölsége szerencsés, boldog és hoszú egíssíges élettel álgya Nagyságodat szegíny Magyar hazánk megmaradása, szíbűl kívánom. Ezen köszönetem után alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint Kegyelmes Uramnak szegíny Magyar hazánk melet. Miltóságos Gyeneralis, Kegyelmes Uram. Ez mastani alkalmatossággal nem máshoz, hanem csak egyedül Nagyságodhoz, mint Kegyelmes Uramhoz akartam ezen alázatos kis írásommal folymodnom. Mivel hogy sok szegíneknek, özvegyeknek és árváknak siralmas panasszát halván, kik az Budai ellensíghez közel laknak, mivel nem győzik mint a két fele való adózást, az ellensígtűl igen rettegnek, azt nem tudgyák, mely órában főlpraedállyák. Mely dologért alázatossan Nagyságodnak, mint Kegyelmes Uramnak lábaihoz borulok ez kis írásom által, és kírem nagy alázatossan Nagyságodat, mint Kegyelmes Uramat, hogy ezen sok szegínyekért való alázatos kis írásomat ne terheltesse tekintetben venyi. Melyért hogy az Ur Isten továb is az ő szent áldását reánk térj esze, és az mi ellenségeinkön győződelmesé tígyen, és ebben is, mellyért ezen alázatos kis írásomat nyújtom Nagyságodnak. Tudnya illik látom Országunknak mastani nagy szüksígit, és az ellensígnek reánk agyarkodását, de hogy azon ellenségünkön Isteni hatalommal győzedelmeskedgyünk, mastan és igen szíp alkalmatosságott mutattok Nagyságodnak. Melyen Nagyságoddal egyűt Országunknak nagy örömő lehettne, mert mintegy kéziben adnám az Ország Fő várát, Budát, oly szíp mógyát és alkalmatosságát talállyuk megvítelinek kár nélkül. Isten engedelmibűl már rígen kezőnkben lőtt volna és Országunkat és fegyverünket az