Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)
1710
819 várjon. 10° Ha ki penig seregestül, vagy egynehány seregekkel térnének viszsza az Confoederatiohoz, Kegyelmed az ollyanokat confirmálhattya s manuteneálhattya is, úgy mind az által, hogy ad ultimam Suae Serenitatis resolutionem. 11° Marhahajtásokat, ménesek praedálásit Kegyelmed semmi szín alatt senkinek meg ne engedgye, mert azok által csak az hadak oszlása okoztatik, hanem ágyú alól és ellenségtűi nem tiltatik, sőtt szabadon engedtetik: úgy, hogy a' kik nyerik, azoké légyen, és külömben semmi ne praedáltassék belőle, hanem a'mit jókedvekbül, akarattyokbul az nyerő felek ajándékoznak, ki maga vérén nyeri. 12° Nem lévén sem ideje, sem módgya most még azon túlsó földön valami oeconomicumoknak, vagy politicumoknak folytatásának, azért Kegyelmed azokba nem is bocsáttattván, legkissebbe is magát ne egyelícse és avassa, hanem csak az hadi dolgokat concernálókba, azokba sem úgy penig, hogy valamelly pompás táborozást, vagy nyugalmas hadakozást s heverést folytasson, hanem ezen fegyverünknek kezdetén lévő lobbanás szerént, mint az tűz, úgy mennyen operatioinak folytatásában, hogy az ellenség meg ne foghassa elméjével hollétét Kegyelmednek, hanem hogy hidgye, lássa és tapasztallya is mindenütt létét fegyverének és hadainak. 13° Melly külömben nem lehet, hanem ha Kegyelmed az hadakat corpusokra szaggattya, de abbul sok absurditasok, legkivált illy takarodás 3 idején, és kárlátására [sic!] való vágyódása alkalmatosságával az hadaknak szoktanak következni, úgy hogy az elejékben adatott tisztek lágysága, vagy conniventiája miá egészlen haza és széllyel oszol az had is, Kegyelmed csak maga corpussával marad. Azért ennek eltávoztatására nézve Kegyelmed csak maga corpussával maradván, azt most mindgyárt eleintén ne practicállya, hanem: 14° Hanem Isten szerencséssen által költöztetvén, ottan semmit se késsék, hanem eöt, vagy hatszáz katonát, kinek magának légyen kedve s akarattya reá, Kegyelmed azonnal válogasson ki s commendoul praefíciálván elejékben Borbély Gáspár és Pető Ferenc 4 kapitány uramékat, s ezekkel ereszsze Kegyelmed egyenessen fel Austriába, úgy, hogy ha szintén nem tudom, mi nyereségek lehetne is az útban, ha csak nem valamely derék generalis, vagy notabilis személy, akár marha, ménes, vagy minemő jók legyenek, azon ne mulatozzanak, és feltört céllyokat ne változtassák, hanem magok hírével egész valameddig Bécs felé penetrálhatnak, elmennyenek és széllyel ne oszollyonak életek elvesztése alatt, kire törvényessen adatik is facultas Kegyelmednek. Visszatérések penig Borbély Gáspárnak Soprony felé, Pethőnek Győr felé lehetne, úttyukbul Kegyelmedet informálván. 15° Maga penig Kegyelmed maga corpussával fordulván egyenessen Földvárnak és Tolnának, s mivel az ellenségnek kevés volta és az tolnai
