Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1710

803 Méltóságos Urat, valami levamennel méltóztassék lenni hozzánk ez s az illyenek iránt. Ezzel szerencsés hoszszú élettel szeresse Isten az Méltóságos Urat, s maradunk Vásár [sic!] 26. Junii 1710. Excellentiádnak hív jobbágyi Pap György, Bírák és Lakossok közönségessen. 810. Szécsény, 1710. július 1. Bajtay István Fari Jánosnak, Károlyi Sándor összes javai prefektusának. Eltiltja attól, hogy a Koháry István tulajdonában lévő helyek lakóitól adót, bérleti díjat szedjen, miután mostmár visszaálltak az előző tulajdonviszonyok Eredeti. MOL P. 396. Károlyi es. It. Ap 1. AcRa Ser. I. 1710 júl. Fase. 1. A. 9. [Címzés:] Perillustri ac Generoso Domino Joanni Fari, Excellentissimi Generalis Domini Comitis Domini Alexandri Károli Bonorum Universorum Praefecto ettc. Domino mihi observandissimo. Hatvan vei ibi ubi. [Vörös viaszba nyomott gyűrűspecsét.] [A címzés hátoldalán:] Falussi Bírák, ezen levelemet kemény büntetés alat kézhez szolgáltatni el ne mulassátok. Perillustris ac Generose Domine mihi observandissime. Méltóságos Generalis Groff Koháry István Kegyelmes Uram eő Excellentiája szegény emberei sírva panaszolkodnak előttem, hogy Kegyelmed mediante executione, Méltóságos Generalis Károlyi Sándor Uram eő Excellentiája részéről az adót extorqvealya, nem külömben az puszták arendáját is mindenüt felszedi, holot eő Excellentiájának azon jószágokhoz semmüiémő jussa nincsen, hanem Gömör Vármegyében az Balogi jószágból excindált az Méltóságos Família Barkócziné Aszonyom eő Nagysága

1 részére két falut, melly Balogi jószágnak administratiojára Gömrei János Uramat aplicáltam, instructiojában per expressum feltettem, hogy Barkócziné Aszonyomat illető két falunak jűvedelmit külön percipiállya az Aszony eő Nagysága számára, maga is megparancsolta eő Excellentiája is. Nem hiszem azért, hogy Kegyelmed Principálissá, Károlyi Uram eő Excellentiája olly idegen attiaffia volna Principalis Uramnak eő Excellentiájának, hogy immár én itt in dominus lévén, azoknak proventussát kévánván incassálnom, kárt és utolsó pusztulássokat kévánná az szegénységnek, hogy azelőt eő Excellentiája percipiálta az jószágok gyüvedelmit, még eő Excellentiájának embere it nem volt, törhető dolog volt, s inkáb akarta eő Excellentiája