Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1709

696 extremitásra jutott szegény lakosok közönségessen kénteleníttetűnk elszéllyedni, és lakóhelyünket pusztán hadni. Ezen okra nézve Felséges Vezérlő Fejedelem Kegyelmes Urunkhoz alázatossan nyújtandó együgyű instantiánkat

2 mind további életünk megmaradására és testünk táplálására nézve, s mind kiváltképpen keresztyén felebarátainknak keserves rabságokbúi való kiszabadulások végett, hogy az Tekintetes Nemes Vármegye méltóztassék hathatóssan recommendálni, nagy alázatossan kérjük. Melly kegyes könyörületességéért, hogy az Ur Isten rajtunk történt siralmas esettűi Nagyságtokat s Kegyelmeteket egyen egyen oltalmazza, alázatossan kívánnyuk és maradunk Nagyságtoknak s Kegyelmeteknek alázatos legkissebbik szolgái gyászos esetű Ceglédi Lakosok közönségessen. 1. Oppel Jenő i. m. 94. 1. a város feldúlását április 2l-re teszi. 2. Ugyancsak Oppel közli Ceglédnek a fejedelemhez írt kérvénye kivonatát. Itt az elesettek száma 63, a raboké 18. I. m. 94-95. 1. - Hornyik i. m. IV. 200-203. 1. A hivatkozott iratokat ma már nem találtam meg. 715. Kecskemét-Nagykörös, 1709. május 21. után. Cegléd feldülásakor az ellenség állataik egy részét elhajtotta, s most is állandóan fenyegeti őket A kemény télben szőlőik elpusztultak, s ezzel elvesztették egyetlen bevételi forrásukat. Mindezekre nézve kérik Pest vármegyét, hogy terheiket csökkentse, mert a lakosok éhenhalásra jutnak. Eredeti. PmL IV. 73. K. [Címzés a beadvány külső oldalán:] Az Tekintetes Pest Vármegyéhez eő Nagyságokhoz s eő Kegyelmekhez, mint kegyes Patronusinkhoz alázatos instantiánk Belől megírtaknak. Tekintetes Nemes Vármegye! nekünk kegyes Patronusunk. Voltaképpen papirosra leírni elégtelenek vagyunk, eleitül fogva az vérünket szomjúhozó kegyetlen ellenség miként fogyatta életünket, és hány rendben minden nevel nevezendő javainkat praedálta légyen. Utóiban pedig Ceglédvárosi jó szomszéd Uraimék romlása alkalmatosságával is, a' tájékáján, mint reménlett bátorságossab helyen legelő jószágink egyenlő praedára lett; nevezetessen: Kecskeméti Lakosoké 4 falka gulyabéli és 3 falka juhbéli barmok; hasonlóképpen Körösieké 4 falka gulyabéli és 2 falka juhbéli jószágok. Már annyira jutottunk, hogy naponként raitunk nevelkedő nyomorúsá-