Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1709

605 ni. Alázatossan instálnak általam Excellentiád Méltóságának, Istenre tekintve is méltóztassék ebben kegyes gratiaját hozzájok nyújtani, és alleviatioval consolalni. Ezen németségnek által takarodása alkalmatosságával is, kiváltképpen a Tápéi lakosok, minden takarmányoktul megfosztattak, sőt még az házaik födeleit is elhordották. Magam is alázatossan kérem Excellentiádat, minden jó válaszszal szegényeket consolalni méltóztassék. Kívánván ezzel Isten szerencséssen éltesse Excellentiádat, és maradok Excellentiádnak igaz kötelességgel való alázatos szolgája Sőtér Tamás m. p. Kecskeméten die 19. Februarii Anno 1709. 1. Az esetről adataim nincsenek. 628. Csekekáta, 1709. február 20. Kecskemét, Kőrös és Cegléd deputátusai Károlyi Sándornak. Sürgetik, hogy ígéretéhez híven járjon el a fejedelemnél és Bercsényinél a rájuk kivetett hajdúk számának csökkentése végett. Eredeti. MOL P. 396. Károlyi es. lt. Ap 1. AcRa Ser. I. 1709 febr. Irregestrata. [Címzés:] Méltóságos Mezei Marschal Károlyi Sándor nagy jó Kegyelmes Urunk eő Excellentiájának adassék. Ibi ubi. [Vörös viaszba nyomott gyűrűspecsét töredéke.] Méltóságos Generalis, érdemünk felett való nagy jó Fautor Urunknak. Ajánlván Excellentiádnak alázatos kész szolgálatunkat. Isten minden kívánta szerencsés jókkal áldgya meg Excellentiádat, szívessen kívánnyuk. Kinteleníttetünk ez úttal is jó Kegyelmes Urunknak, Excellentiádnak alázatossan in memóriám revocalnunk Hevesben létében tett instantiánkat, mellyben Excellentiádat érettünk való interpositiora alázatossan suplicáltuk vala az ujjonnan kiállítandó hajdúknak remissioja iránt, mind Felséges Urunknál, s mind penig Fő Generalis Urunk eő Excellentiájánal, amellyről is jóllehet Excellentiád úri kegyes assecuracioját vettük vala; mindazáltal mivel a Tekintetes Nemes Vármegyétől rendelt tisztek felettéb urgeállyák azon hajdúknak hamari kiállítását. Kérjük Excellentiádat, elébbi kegyes hozzánk való reflexiójáról emlékezzék meg, és ha már Eő Felségétől, vagyis Méltóságos Generalis Urunktól valami választ obtinealt Excellentiád, méltóztassék bennönket consolalni; ha penig eddig nem jött volna is, ne szűnnyék meg Excellentiád érettünk intercedálni, mellyért Isten is Excellentiádat megáldgya. Mi is mind kitelhetőben [!] alázatossan meghálálni s meg is szolgálni el nem mulattyuk. Ezzel elvárván Excellentiádnak levelünkre való