Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1709

590 P. S. Én azon voltam, hogy feleségestül cselédemmel Fülekre mennyek. De Isten súlyos betegséggel meglátogatta feleségemet, az ki mikor lábad fel, az jó Isten tudgya, elég keserűséggel vagyok illy bujdosásban. Isten megkönnyebbítvén, azonnal magam is alá mennék kegyelmetekhez. Az Istenért kérem kegyelmedet, pro computu fiendi Magocsy Uramot küldgye hozzám. Az Attyafíaknak ajánlom szolgálatomat. Már Felséges Aszonyunk Szinyavszkiné Aszonyommal Munkácsban vadnak, Forgácsné Aszonyom is, licentiája lévén, oda ment. [A címzés mellett rávezetve:] Anno 1709. die 11. Mártii sub Generali Congregatione Comitatus Pest in Oppido Hatvan celebrata: lectae. Per Juratus Sedis Notarium m. p. Assignatio van ebben a levélben egy holnapi vágó iránt. l.A megye március 11-diki közgyűlésén ezt az összeget a három városra rótta ki, s katonai karhatalmat kért behajtására. Borosy, Regeszták V. 212.1. 620. Hatvan, 1709. február 8. Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlése gróf Bercsényi Miklósnak. Megküldik a megye három járásának helységeire, birtokosaira és nemeseire, valamint az úri rendre kivetett dikaszámokat, a hajdú- és fegyverellátás céljából kivetett obtingenspénz, valamint a kiállítandó hajdúk számat. Bevezetésként tájékoztatják a számítás módozatáról és problémájáról. Eredeti. MOL G. 24. RSzL II. 6. A. [Címzés nincs.] Excellentissime ac Illustrissime Domine Comes et Generalis, Domine Nobis Gratiosissime, Colendissime. Salutem servitiorumque nostrorum humillimorum obligatissimam commendationem. Két rendbéli méltósságos levelét csak tegnapi napon vévén kezéhez Vice Ispán Uram, azokot mai napon tartott gyüléssünkben publicáltattuk. Mi illeti azért az hajdúk dolgát, adgyuk egyszersmind tuttára, hogy már Kapitány Tótth András Uram, Brigadéros Csajági János Uram tiszteivel, nem külömben részünkrül rendelt emberekkel, az munkában megindult, collectállya is az hajdúkot. Azon hajdúság subdivisiójának penig modalitássát mi illeti. Igaz dolog, megkívántuk az rendes calculust tartani, de soha dicájok után, obtingens pénzek szerint sem az helységeket, sem az úri, nemessi rendeket nem ragaszthattuk úgy együvé, hogy azok közül valamellyikére vagy felül, vagy alul az 50 forintnak ne esset volna reájok az