Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1663–1703

82 nyomnak, az mikor Isten módot ád benne. Azon odahagyott 1000 forintot pedig az feleségem holta után adhattja meg neki, előb ne tartozzék vele: ha pedig neveletlen fiaival a nélkül ellehet, nem ellenzem, ha eléb megadgya is szegénynek, de úgy, hogy el ne vesztegesse, hanem mindgyárt valami állan­dó jószágot vegyen rajta, az kibűl elélhessen böcsülletessen, és gyermekeire maradhasson. Ha pedig maradék nélkül találna szegény meghalni, mind az 1000 forint, s mind az kókai házhely jobbágyostul szálljon az én fiaimra, vagy azok maradékira. És mivel úgy veszem észre, hogy Laczkovics László Uramnak szánta és rendelte az Isten feleségül az édes leányomat, 2 ha felesé­gemmel és gyermekeimmel edgyűt akar eő Kegyelme lakni, lakjék mindad­dig, valamedig feleségemnek és gyermekeimnek tetcik az eő Kegyelme vé­lek való lakása, mert azt jól tudom, hogy ételét is italát s illendő ruházatiját is meg fogja érdemleni eő Kegyelme, ha kevés jószágomra és gyermekeimre keresettjébűl fog gondot visselni; mellyet, tudom bizonyossan, meg is cse­lekeszik eő Kegyelme. Kire kérem is szeretettel eő Kegyelmét, hogy gondot visselljen szegényekre. Mindezen fölül megnevezett hagyományokat úgy kell érteni, hogy az feleségem holta után adattassék ki, ne éltében, mert ha máshoz férhez találna is menni (kit nem hiszek), úgy is az eő édes gyerme­keinek nem lenne pusztítója, hanem gyarapítója és előmozdítója: és hogy az jószág s egyet más csak azon fiaimra maradgyon egészen, az kik pappá, vagy valami szerzetessé nem fognak lenni, hanem az világi állapotban fog­nak megmaradni. Hetedcer. Miuel az ember halandó, azt sem tudgya, mikor és hol fog meghalni, ki él meg közzűllök s ki nem: ha Isten fiaimat ez nyomorult világ­búi ki találná szóllítani, és ártatlan korokban az mennyei dücsősségben vin­ni, úgy mindenféle jószágom maradgyon Ágnes és Sophi leányimra, de az mint felljeb megírtam, Ágnesre úgy maradgyon, hogy ha eözvedgyé marad­na, mert míg Bajáki Györgynél lészen, addig semmi jószágomban részes nem lészen, sőt Bajákitúl való gyermekei is soha sem lesznek részesek. Ha­nem ha más beöcsűlletes emberhez találna jövendőben menni, annak mara­déki felében legyenek részesek, máskint egészen Sophi leányomra, és az ő maradékira szálljon egészen. Ha pedig az leány im is mind magtalanul talál­nának meghalni, úgy mindenem szálljon Sőter Tamás Eőttsém Uram eő Ke­gyelmére és maradékira: s ha eő Kegyelmek is mind meghalnának, úgy min­denem maradgyon Gyöngyössön lakos Sőter Benedek Eöttsém Uram és Sőter Sára Húgom maradékira és ne Bajáki György vőm maradékira. Nyolcadszor. Hogy kevés jószágomnak rendit tudhassák az édes felesé­gem és gyermekeim, rend szerént így következnek: Pest Vármegyében Sáp egészen örököm, ott éppíttetett szép udvarházammal, serfőző házammal, szőlőmmel, egy vízi és egy szárazmalommal edgyűtt, halastókkal és kertek­kel. Sülynek negyed egész része jobbágyokkal és zelliérekkel edgyűtt örö­köm. Szent Tamás Katának negyed része örököm. Boldog Aszony Káttának

Next

/
Thumbnails
Contents