Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1663–1703

77 Méltóságos Fejedelem Felső Vadászi Rákóczi Ferenc Kegyelmes Urunk eő Nagysága több lovas vitézi közül edgyik Ezredes Kapitányának, Vitézlő Füleki Szűcs János Uram edgyik vicehadnagya. 1. Tápiószentmárton. 2. T. i. az ellenséget. 3. Tápióbicske. 47. Dömsöd, 1703. november 8. Dömsöd lakossága Petrovai László Pest-Pilis-Solt vármegyei alispánnak. Támogatják Kovács György akasztói lakos kérését, aki gróf Koháry Istvánnal személyesen akar találkozni, hogy előadja falujának kirablását a rácok által, s mint földesúrtól segítséget és támogatást kérjen. Eredeti. OSzK Kt FH 1389/2. Pag. 339. [Címzés:] Nemzetes Vitézlő Petrovai László Urunknak eő Kegyelmének, az Nemes Pest, Pilis és Sóit unialt Vármegyéknek érdemes Vice Ispánnyának bőcsűlettel adassék. [A község vörös viaszba nyomott pecsétjével.] Köteles szolgálatunkat ajánlyuk Uraságodnak s Kegyelmednek. Sok javaival ajándékozza az Ur Isten Uraságodat s Kegyelmedet. Nemzetes Urunk! Ez levelet praesentaló Akasztón lakó emberséges ember, Kohári István Gróf Generalis Földes Urunk eő Nagysága szegény jobbágya, folyamodván hozzánk, jelenté siralmas kárvallás eránt való szomorú panaszát, kére alazatossan bennünket erre, hogy ha megírt Földes Urunk eő Nagysága bizonyos lakása, avagy létele felől bizonyossat tudnánk mondani, ha modgya lehetne szándékának végben viteliben, eő Nagyságát megkeresné, és eő Nagysága előtt keserves kárvallásokat megbeszéllené, mellyeket szenyvedtenek a'rácok miatt, hogy tudniillik minden marhájokat, azaz lovaikat és tehén féle marhájokat elhajtották, sokakat kőzzűlők testekben sullyos vereségekkel megkínzották, rajtok való ruhájokat rolók is levonván, mezítelenen hadtak, sőt több nyelvel alig kimondható szomorú károkat a' rácok miatt vallottak. Hogy ez szomorú kárvallásoknak vagy rész szerint való megorvoslására igyekezvén kérni eő Nagyságát, keresi a' végre ez Akasztón lakó Kovács György nevű bőcsűletes ember. Mivel penig my Dömsödi lakosok, nem hagyhattuk bizonyos módban, az eő Nagysága bizonyos lételének helye felől; Alazatossan folyamodik Nagyságtokhoz Kegyelmetekhez, kérvín általunk Nagyságtokat Kegyelmeteket, hogy irgalmasságát kőzlené Nagyságtok Kegyelmetek, és megemlített emberrel avagy csak ebben is, hogy az eő Nagysága bizonyos commoratioját neki megjelentené. Sőt az Nagycságtok bölcs és értelmes tanács