Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)
1663–1703
66 alázatossan vettem, s continentiáját megértettem. Az mi az első Nagyságod méltóságos úri leveliben kegyeimessen feltett parancsólattyát illeti, valamit méltóztatik Nagyságod velem parancsolni (minthogy egészlen Nagyságodé vagyok), ászt alázatossan végben kívánom vinnem. Az mi pediglen második s utolsó leveliben megírt parancsólattyát Nagyságodnak illeti, hogy tudniaillik Pilis Vármegyében az Nagyságod lovainak s szolgáinak Svaidler Commissarius Uramtúl eő Nagyságáiul qvártélyt kérjek, én eő Nagyságához tegnap felmentem Budára, már intimálva vagyon eő Nagyságának, hogy mihelt ellérkeznek Nagyságod lovai, qvártélt mutassanak s rendellyenek nekiek, ha holnap gyűnek az lovak is, mingyárt qvártélyban szálítom Pilis Vármegyében Tinnye, Tök és Bia nevű falukban. Ország útyában nincsenek, mind az három jó falu, abrakja, szénája elég s nagy helységek, ezen három falunak [sic!] Pilis Vármegyében nincs is jobb s nagy ob, Budához három mélfold, mind az három helységet magyarok, és nem Német Urak bírják. Zámbékal is kínáltak, ha tecik, oda is rendelhetni az lovakbúi, magamnak is Kegyelmes Uram, három lovam vagyon, s ezelőtt harmad napal is Nagyságod számára küldöttek kezemhez az Kecskemétiek két fekete szőrű lovakat, mellyeket az Nagyságodnak járó kecskeméti adóbúi vettek, azokat is az Nagyságod ide küldendő lovaival együtt qvártélyban fogom küldenem, magam is az lovakkal, ha leérkeznek, qvártélyban szálok Nagyságod szerencsés legyüveteleig. Ma vagy holnap, az mint értettem Svaidler Uramtúl, Bottyán János Obrster Uram eő Nagysága száz egynehány katonája ide Pestre ell fog érkezni. Bizony, szügsíges is Kegyelmes Uram, mert az elmúlt éccaka Szolnok Várát 2000 kuruc megvette, az benne lévőket, mind magyart s mind németéit, öszvevágot, nyert ell 21 ágyút, puskaport s lövő szerszámot, 40000 kősót, észt Nagyságod bizonyossan elhihetti, mert ma 12 óra tájban érkezet csudálatos képen szabadult meg onnét Szolnokbúi egy német, magyar ruhában, az beszélette s másünnét is confirmálták imár, az kiknek postái ott jártak, Cziglédrűl, Kőrösrül élést, abrakot, szénát sokat kívánnak, mi lesz a vége, az jó Isten tudgya. Innét valóban csak hordószkodnak által Budára, onnét pediglen Bécsben. Az ki Szolnokot megvette, Borbély Balásnak nevezik, ha csak elejékben nem álanak, többet is visznek végben. Ezután is ha mi ollyas híreket, bizonyóssokat fogok érteni, Nagyságodat alázatossan fogom tudósítani. In reliquo méltóságos úri gratiajaban ajánlom magamat, és még Isten eltett, maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Pest die 22. mensis Septembris 1703. Bajtay István m. p.
