Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)
1663–1703
58 13. Pest, 1703. Julius 27. Pest vármegye közgyűlése a Budai Dicasterűm parancsára 145 jó paripás fegyveres kiállítását rendeli el a felsorolt 6 helységnek. Gyülekezés Cegléden és Alsónémediben. Egykorú másolat. Kecskemét v. lta Városi jkv 1702-1708. 145-146. [Elveszett] Kiadás: Homyik IV. 231-232. 1. — A megye valamennyi helységére szóló kivetést közli: Borosy, RegesztákV. 40-41.1. 14. Kecskemét, 1703. július 30. Bajtay István levele Dúl Mihálynak, a Koháry birtokok prefektusának Szécsénybe. Közli vele a felkelésről kapott híreit, valamint leírja fenyegetett helyzetét, minden pillanatban készen áll a menekülésre. Erederi. OSzKKtFH 1389/2. Pag. 151-152. [Címzés:] Perillustri ac Generoso Domino Michaeli Dúl. Excellentissimi Comitis Domini Domini Stephani Koháry bonorum universorum Praefecto ette. Domino mihi colendissimo. Szécsény. Cito Citius Citissime. [Vörös viaszba nyomott gyűrűspecsét nyoma.] Jó Uramnak Kegyelmednek ajánlom alázatos szolgálatomat. Itt valóban rósz hírek vadnak, tegnapi napon itt lévén Szolnoky Praesidens Attyám Uram eő Kegyelme, s eo Kegyelmivel edgy emberséges katona ember, az ki azelőtt harmadnappal érkezet meg tizen öttöd magával az Tokai Commendanstul, bizonyossan referálta előttünk azon emberséges katona ember, hogy Tisza Uylaknál, most ma köteti által az hidat az Tisza vizin Rákóczy, s az derék erejek ot vagyon. Kallót pediglen az kik víják, 20000 ezerén [sic!] vadnak, Tokajban hallotta az ágyúlövést. Az Pocsay 1 hídnál pediglen tizenhét ezerén vadnak, mind inkáb svecusbul, lengyelbül és kozákbul áll az hada és népe. Az Tisza tun [sic!], mihozzánk Kecskeméthez csak három mélföld, az hol nyargalócnak, senkit sem bántanak, csak az tiszteket, s az hadat is pénzen, francia tallérokon s aranyokon fogadgyák. Az Szolnoky Praesidens az templomnak minden apparamentumit ide hozta, igen felzendült az nép, itt immár vásár sem lészen, írták minden fele, hogy ne gyűjenek. Én is valóban tartok tőlök, mert legelsőben is bizony engemet fognak meg, s én bizony kuruc nem leszek, mind éjjel, nappal nyeregben állanak az lovaim, s magam az háznál nem merek hálni, hanem alternatim hol együtt, s hol