Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1707

395 katonáimat botsáttanom, kik által mindenekről valóságos informatiott vévén, Nagyságodnak az communicatiot meg meg küldhettem volna [sic!]. Hallatik az Bátskasságon most gyülekezeti az rácságnak, hihető, mind az Nagyságod híre, s mind az mi gyülekezetünk izgattya őket. Az német Sente körül vagyon, úgy hallom, várok az Dunántúl is communicatiot, kit azonnal Nagyságodnak fogok küldeni. Az bor iránt intimatiot teszek az városiaknak. Ezzel Nagyságodat kívánom, az Ur Isten vezérellye minden dolgaiban. Szolnok die 23. Junii 1707. Nagyságod alázatos köteles szolgája Csajági János m. p. 1. Tápióság. 461. Nagykőrös, 1707. június 24. Csajági János ezereskapitány gróf Bercsényi Miklósnak. Csatlakozni fog regementjével Károlyi Sándorhoz, de lezuhant a szolnoki templomtoronyból. Ennek ellenére átkel a Tiszán, bár a hajók nemléte miatt ez késedelemmel fog járni. Eredeti. MOL G. 24. RSzL II. 6. A. [Címzés:] Méltósságos Fő Generalis Székessi GrofF Bercsényi Miklós Urnák (titulus dignitatis), Méltóságos Uramnak ő Nagyságának alázatossan. Ónodnál vei ibi ubi. Cito Citius Citissime. Cito Citius Citissime. [Vörös viaszba nyomott gyűrűspecsét töredéke.] [A címzés mellett a levélnek Bercsényi kancelláriáján készített tartalmi kivonata.] Méltósságog Groffés Fő Generalis, Nekem Méltóságos Uram. Curir által vettem Nagyságod méltóságos orderet, kiben mit méltóztatik parancsolni mind Horváth Tamás Kapitány Uram installatioja iránt, s mind Méltóságos Generalis Károlyi Sándor Uram mellé való menetelem iránt, értem. Horváth Tamás Uramat, holnapra az Regementét mind az két Várossokról mezőben kivívén, installálom. Tegnap Szolnokban lévén Nagyságod orderének végben vitelére, ott vettem Méltóságos Generalis Károlyi Sándor Uram levelét Karcágtul, kiben írta, hogy Regementemet Nagyságtoktul maga mellé kívánnya, az mint az pusztában az levélhozó katonák láttzattak, az strásák megmondani jól nem tudták, magam az templom tetejére akarván felhágni, már szinten két lajtorja fog híjjá volt, hogy az tetejét nem értem, eltörvén az lajtorjafog, leestem, alkalmassint öszve rontottam magamat, ha az szolgám alatt lévén, fejemet nem kapta volna az esésben, tudom jobban