Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1707

370 435. Rozsnyó, 1707. január 29. A Consilium Oeconimicim rendelete Pest-Pilis-Solt vármegyének a rézpénz forgalmával kapcsolatos elrendelt teendőkről. Egykorú másolat. BKmL Kecskemét v. ha IV. 1525. (1705-1707. évi köt.) 101. sz. Kiadás: Homyik IV. 395-397.1. 436. Buda, 1707. február 7. Kivonat Petrovay Lászlónak, a labanc Pest-Pilis-Solt megye alispánjának ismeretlennek írt leveléből. Kéri, hogy a szegénységnek adassa vissza marháit, amint azt megígérte. A császári tábor ma indult meg Bicske fele, Budát és Pestet teljesen kiélték, csak a puszta falak maradtak utánuk. Egykorú másolta. OSzK Kt FH 1389/7. Pag. 396. Ectractus Literarum Perillustris ac Generosi Domini Ladislai Petrovaj de eadem, Inclytorum Comitatuum Pest, Pilis et Solt unitarum Ordinarii Vice Comitis Budae, die 7. Mensis modo Currentis Februarii Anni 1707. exaratarum. Kegyelmednek

1 még több levelét kettőnél nem vehettem, egyiket mintegy két holnapal ezelőtt, az másikat pediglen csak nemrégében recenter. Az Méltóságos Ur

2 rendeléssét az ot levő marhák iránt megértettem, és azért rész szerint már megüzentem az szegény embereknek, hogy mennyének marháj ok iránt kegyelmedhez, és viszavehetik, amint hogy ha ennek az Tábornak

3 illy sokáig itten való léte nem gátolta volna, fel is mentek volna, ha szintén már distrahálta is volna Kegyelmed eőket, nem lenne káros fel való menetelek, mivel az árát kezekhez vehetnék ottan Kegyelmedtől. Hogi ha még eddig megvadnak, a Szigetségbeliek

4 Kegyelmedet kérik, tovább is tárcsa eőket, ha lehet, had vehessék kezekhez lábon marháj okát, maga tudgia Kegyelmed, mindenek böcsössebb azoknak, hogi sem mások jószága. A Tábor ma indult Bicske fele, onnét merre veszi úttyát, az jó Isten tudgia, mihelest innét eltisztulnak, az szegéni embereket, azon leszek, hogy felküldhessem Kegyelmedhez. Ujj hírül Kegyelmednek írhatom, hogy Budát és Pestet úgy megette azon Tábor, hogi csak az kőfalak és az emberek maradtanak, egészlen csak az Pusztaságnak iszonyúságát lehet az embernek szemlélni, annira pedig, hogy le nem lehet írnom, miképpen és melly nagy nyomorúságban maradtunk, mivel időm színesen hozája.