Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1706

338 Patens pro Comitatibus. Én székessy etc. Előre is látván a Méltóságos Fejedelem ezen ellenség kijövetelének szándékát, volt oly reménséggel, hogy amidőn maga intimatioi által az oltalomra való szükségnek valóságát az Nemes Vármegyék eleiben terjeszti, akkor is ki ki maga confoederatiojának igaz voltát és hazafíuságának tökélletességét előtte viselvén, szabadulásának elnyerésére egész kedvel cooperálni igyekezik. Ugyanis ennek reménségében noha sok idővel ez előtt kibocsátta vala eő Nagysága maga Pátenseit, és ahoz képpest a maga idejövetele is oly véggel alkalmaztatot, hogy máris tellyes frequentiával it találván a Nemes Vármegyék hadait, azokat a mezei corpusokkal fogom conjungálhatni, és egyenlő erővel az ellenségnek repressioját munkálódni, kinek midőn nem így tapasztalom effectusát, hogy az ellenségnek progressusát szemlélve, ennyi sok munkák és vérnek kiontása után is tulajdon gondatlanságunk az szabadulás helet nagyob veszedelmet ne hozzon. Most kiváltképpe, midőn Isten ő Szent Fölsége maga felfuvalkodot ellenségünket annyira vakíttya, hogy kézi malmai után tengődő s máris éhei epet, fárot népével országunk közepére, Eger felé vette maga veszedelmére indulását, kit, ha Istenünkben, mint igaz ügyünk irgalmas vezetőnkben bízván, edgy szível lélekkel most körülvesszük, édes hazánk dücsősséges s állandó szabadcságának most vettyük fundamentumát, midőn ezen armadáját megkissebbíttyük, az kihez való bíztában álnokul kezdet tractáját is félben szakasztota. Kívántam ahoz képpest ezen Nemes N. Vármegyének

1 és abban lakozó úri, fő- és nemessi rendeknek értésekre adnom. Hogy valaki születet igaz magyarnak, és az szabadcság mellet igaz lélekkel s hittel öszveszövetkezet hazafiának tartya magát, s Isten ép kezet s lábot adót, minden mentcség kévül mellém compareállyom, ki penig inhabilitással (szokások szerént), menti magát, az ellenségnek jövetelét senki maga házánál bevárni ne merészellye, mert valaminthogy Isten még az gonosz gondolatokért is kárhoztattja az emberi nemzetet, úgy elhitesse ki ki magával, quicunque expertaverit hostem ut ei subsit, jam proditor est Patriae et Confoederationis, s az illyen következhető metélnek eltávoztatására én is az ellenség mozdulásához képpest előjárok, ennéhány ezer embert kiküldvén, valakit házánál találnak, minek előtte értékét az idegen nemzet éllye, inkáb a magunk hadaival minden kegyelem nélkül felprédáitatom, és akármi rendő úri s nemes rendeket, mint elpártolást s hamis áruitatást keresőköt fegyverrel megemészthessék azokat, valakik vagy mellém nem gyünnek, vagy az ellenség elől cselédestül el nem mennek, meg lesz az hadaknak parancsolva s engedve, azért cum protestatione currentaliter publicáltassék. Aki inhabilisnek comperiáltatik, minden cselédestől s jószágostul az ellenség jövetele élőt bellyeb takarodgyék, ne köllessék magán s jószágán az előjáró hadak