Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)
1705
277 jobban értvén hozzá, mint sem én. Mindazáltal az én geniussom is csak azt mutattja, hogy nem defensiora való, hanem annak idején semmire kellő lőtt volna, de hogy már most elhagyuk, nem csak szégyen, de nagy bátorítása az ellenségnek, elpusztítani sem lehet hirtelen, s ha lehetne is, non est tempore, hajdúságot penig benne veszteni kár, quid ergo faciendum, Kegyelmes Uram, én Isten úgy áldgyon, még nem tudom, bízom Istenre elmémnek igazgatását, mit ád az rémülésben. Ha elvesz is az had, ha elszakad is, én ne okoztassam, mert se üressen nem hagyhatom, se penig be nem zárhatom, olly rossz. Kecskemétrül most jőve egy katona, ki referállya, két kapitány veszet az minapi lármán, s közönséges is feles. Bónéék penig tegnap nyertének is, vesztettek is, de tűrhető, kétt s három ezer jár már futrázsra. Nyúzó az Maros mellől feljött, az rátzság élés alá hajt szekeret, mind lovassá, gyalogja készül, most is elmulattyuk reá venni [sic!], de bizony megbányuk, mint az én Gyula alól való eljövetelemet. Debreceny resolválta magát az elmenetelre, ha in facto deres lova nem leszen. Én ugyan készítem az útra, mivel az német álmodozik velle. Ezzel Nagyságod kegyelmességében ajánlom magamat, maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. Szolnoki tábor 2. Octobris 1705. P. S. Valami rósz fogót német beszéli az katonáknak, hogy hat regiment német jöt volna Bécshez, ki Olasz Országbul szorult ki, való-e? nem tudom, Nagyságod jobban megérthette, nem kellenne késni az oda való operatiokkal, eddig el is felejtettem volna. [A címzés hátoldalán:] Kaszás Páll megholt döggel Debrecenben, jó volna Gencsinek 1 Nagyságod kegyelmességébül. 1. T. i. az ezredét odaadni. 328. Szolnoki tábor, 1705. október 4. Károlyi Sándor 12 pontból álló információja, ill utasítása Bottyán Jánosnak a német sereg ellen követendő eljárásról Egy deákját hagyja mellette, aki naponként rendszeresen tudósítja a fejedelmet és őt is. Eredeti: OSzK Kt FH 1389/4. Pag. 217-218. Kiadás: AR IX. 228-229.1.
