Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1705

252 Nagyságodat nem búsítanám, hanem tisztem szerint innét is orvosolnám, de Nagyságod híre nélkül nem merem az hadat szaggatnom, itten is látván az szükséget. Másik az, Kegyelmes Uram, nem kevéssé megij ettem azon is, hogy se Nagyságod, se magam orderével nem gondolnak az emberek, miolta parancsolta Nagyságod, hogy mennyen Gyürki Uram, még sem ment. Forgátz Uram is csak írja. Senkitül ne fügjenek, nem is kívánom, hogy fügjön egyik is, de legaláb Nagyságodnak obtemperálljon és szolgálljon, mint kell, mert ha Nagyságodnak nem engedelmeskedik és mást meliál,

1 félek rajta, el ne keseredgyék azon szegény magyarság és non putaramra ne fakadgyék Nagyságod és hazája mellet. Ugy veszem észre informatiokbul, hogy maga az Méltóságos Ur sem fog kijőni az gyűlésre,

2 úgy vagyon-e? nem tudom, többet nem is írok, mert Kegyelmes Uram, talán sokat is írtam, valamiket ugyan megírtam, eventussával alkalmasint bizonyíthatom, hogy nem hibáztam. írják azt is Máramaros felől, hogy Lengyel Országban in confmiis valami ellenség, kozák-e? vagy mi, égetne. Portásom oda vagyon Pest elein, hadak érkezése miá magam nem mehettem, de még tegnap nem volt semmi hídgya. Az szegedi fél hadat is már felvettem. Szűcs Farkast szovaiért ugyan csak megárestáltatom és meg is vizsgálom, nincs-e? valami corruptio bennek. Az jászokat Nagyságod kegyelmes parancsolattya szerént accomodáltam, de nem is kell Kegyelmes Uram telyességel csekély elmém szerént könyörülni, mert az hadok vagyon jobbára mind mezei hadbul való, magok othon hevernek. Kik azellőt kin voltának mezőben, ha most kijőnek is, elég marad othon. Nem kívánok én kedvezni senkinek, igazat írok, kit sokszor írtam Nagyságodnak: oda az Borbély Bálás, Fileki Szűcs János, Deák Ferenc, Ónodi János Deák, Bay László ezeré, kiben semmi, kinek csak az galléra, elnyelte a Jász, az Kun és az Három Város. Jánosi Jánosét penig Nógrád, Heves, Pest Vármegyék s mind az többi. Az lelkem fáj, kik hadnagyok voltának állattok. Nótárius, egyház fia, harmincados etc. Nagyságodat alázatosson követem mindezekrül s maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. Hatvani táboron 7. Septembris 1705. P. S. Ezen órában érkezek portásom, ki is szemével látta, hogy az német az hidat által vetette az kétt város közöt, kettőt, de még által nem jött volt semmi az hadban, az tábort délben is túl hadta volt még azelőtti fekvő helyén Óbudánál. Kajali Uram levele is most érkezet, kiben írja, hogy sem szécsényi, sem gyarmati, sem miskolci magazinumokhoz ne bízzanak az commissariusok. Itten ugyan vagyon búza, töb is lehetne, de malom éppen nincsen, az kiben