Erzsébet Tudományegyetem Tanácsülési Jegyzőkönyvei, 1929-1930

1930-04-30 / 1929/30. tanév nyolcadik rendes ülése

Az ifjúság nevelésénél minden tagozatban, s igy az egyetemen is elsőrendű fontosságúnak tartom azt, hogy belevigyük a fiatalság vérébe azt a tudatot,

t

hogy önmagára kell támaszkodnia. Arra kell törekednie, s arra kell büszkének lennie, hogy megélhetését becsületes munkájával sajátmaga küzdi ki. Önérzetet kell nevelni az ifjúságba.

Nem vagyok ellensége, sőt lelkes barátja a diákjóléti intézményeknek.

De ha ez a támogatás túllő a célon, ha az egyéni iniciativa és a munkakészség lecsökkentésével az ifjúság erejének elernyesztő sére s önérzetének lefokozására vezet, akkor ez a jótékonyság nagyon káros, s a magyar jövő szempontjából vészt hozó.

Engem végtelenül elszomorít, amikor azok között a kéregetők között, a- kik naponként annyiszor csengetnek be az ajtómon különböz ő gyüj t őivekke1, időnként leventeifjakat vagy cserkészeket is kell látnom, akik különböző kirándulásaik finanszírozása céljából nem szégyenük a kéregetésnek ilyen módját is alkalmazásba venni. 3 ugyanígy végtelenül elszomorít az, ami a bálok rendezése körül általánosan tapasztalható.

A báli meghívók már egész füzetekké dagadtak: mert a fővédnökök, védnökök, diszelnokök, háziasszonyok, tiszteletbeli rendezők hosszú sorát nyom-27-