Erzsébet Tudományegyetem Tanácsülési Jegyzőkönyvei, 1926-1927

1926-09-25 / 1926/27. tanév első rendes ülése

tő hivatalnok elcsapásával' tartotta volna reám nézve jól befejezettnek.

V *

Ezzel szemben ismételten hangsúlyoznom kell, hogy én az ügyet lova- gias útra tereltem. Köztudomású, hogy a lovagias ut ép azért lett szokásos elintézési mód, mert nagyon jól tudjuk, hogy akkoriban, még "a becsület hathatósabb védelméről” szóló törvény meghozatala előtt, az ily ügyekből kifolyólag a sértőt a biróság 10 koronára szokta elitélni. Minthogy én fegyveres elégtételt kaptam, nem volt szükség másféle elégtételre. De ma sem szokás a becsület gyilkosait halálra Ítélni, sőt - fájdalom - hivatalvesztésre sem. A ÍO'O korona, melyre a sértő Édes Imrét elitélték, 15 év előtt, mikor áz eset történt, 2 millió koronát jelentett, ez az illető hivatal noknak kb. egy hónapi fizetése volt.

De egyáltalán nem is fontos, elitélték- e vagy sem, hiszen nem tettem följelentést ellene, mert az.ügyet a párbajjal

I

szabályszerűen elintézettnek kell te- ■ leinteni.

Az illető tisztviselőt akkor nyomban, még az nap, áthelyezték a központból, a városházáról, ahol fogalmazói teendőket végzett, a IX. kér. elöljárósághoz kezelő tisztnek. Ez nem vezető állás. Hogy azóta mi történt vele, .az iránt nem érdeklődtem, de az embe-