Pécsi Tudományegyetem Jog- és Közigazgatástudományi kara - ülések, 1949-1950
1950. március 30., 1949/50. tanévi hetedik rendes ülése - Jelenlévők felsorolása. - Távollévők felsorolása.
\ • 3*. r , állandóan szőnyegen forogtak. Hogy most még súlyosabb formában jelentkeznek, annak az okait könnyen megállapíthatjukKétsógtelen ugyanis, hegy az elmúlt öt esztendő kényszerű pedagógiai kisérletezései nem voltak előnyösek a középiskolai tanitás szempontjából. S ha ehhez még hozzáveszük, azt, is, hogy sokáig nem állt - s tudomásom szerint még ma sem áll - rendelkezésre valameny- nyi tankönyv, könnyen rámutathatunk az eredménytelenség egyik forrására. Hogy _ jegyzet készítése az előadások után milyen nehéz feladat, Jól tudjuk: egyetemi hallgató sem igén tud vele megbiEkezni, középiskolai tanuló még kevésbbé. Ha pedig a tanár diktálással tölti el az órát, akkor eredményes "tanitásról" nem beszélhetünk. Ezen a vonalon a helyzet azonban már jelentékenyen megváltozott, mert a tanterv véglegesen kialakult s remélhető, hogy a jövő tanévre valamennyi tankönyv is elkészül. A hibáknak és a hia$yosságoknak azonban voltak s vannak mélyebben fekvő ©kai is. Annak idején ezekkel a kérdésekkel foglalkozva teljes tárgyilagossággal állapitotta meg minden tényező, hogy azok elsősorban a tanárképzésben keresendők. így jött létre az 1924:XX?II.te. Aaely a bölcsészeti karok tanulmányi rendjét a tanárképzés szolgálatába állitotta és megkövetelte a tanárképzőintézeti tagságot és a gyakorlati évet valamennyi tanárjelölttől, ügy tudom, hogy ezen a técen az utóbbi esztendőkben jelentős lépések történtek abban az irányban, hogy a tanárjelöltek egyetemi tanulmányaik jfolyÉeáíi) szaktárgyaik egész körét valóban megismerhessék s másfelöl, hogy a kellő pedagógiai gyakorlatot is megszerezhessék. Remélhető tehát, hogy a most még tapasztalható hibák és hiányosságok rövid idő alatt el fognak tűnni, s igy megszűnnek a velük kapcsolatban felmerülő panaszok is. Legyei szabad azonban e kérdésnek egy másik oldalát is érintenem. Az az anyag amit a középiskola nyújt, a tárgyi és formális képzés szempontjából alapvető fontosságú, s ezért olyan természetű, amelyet bizonyos fokig mindig kéznél kell, hogy tartson a főiskolai hallgató. De ez állandó felfris- sitésre és gazdagításra is szorul, s ezt csak további munkával érheti el. De vájjon megvan-e ma rá a lehetősége az egyetemi hallgatóknak? A feleiét rá, szerény véleményem szerint, sajnos az, hogy nincs. / nem Amikor a VKM hozzászólásunkat kérte a legújabb tanterv tervezetéhez,bátor voltam rámutatni, hogyha életbeláp, nemcsak arra/lesz ideje a joghallgatóknak hogy irodalmi? nyelvi, zenei stb. tanulmányokkal"foglalkozzék, hanem a szaktárgyaiba való alaposabb elmélyülésre sem lesz módja és ideje. Amikor tehát a középiskola hibáival és hiánnyosságaival foglalkozunk, nem hagyhatjuk figyelmen kivül azt sem, hogy az egyetem a maga részéről mivel tartozik hallgatóinak. Mindezek alapján a következp javaslatokat vagyok bátor a Kar elé terjeszteni; 1. Kisérjük továbbra is figyelemmel hallgatóinkat, főleg az I. és II. éveseket, vájjon kellő felkészültségi# hoztak-e magukkal a középiskolából és jegyezzük fel az esetleges tapasztalatainkat, hogy a VKM-mel annak ideién kö- zolhessuk. 2. Minthogy a középiskolának ép az a feladata, hogy növendékeit nagyobb általános műveltséghez juttatva a főiskolai tanulmányok sikeres végzésére is képesitve, az egyetem intézményeden nem vállalkozhat a hiányok pótlására,hiszen ez a középiskolai tanitás csődjének az elismerése volna.
