Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kara - ülések, 1942-1943
1943. június 1., 1942/43 tanév hatodik rendkívüli ülése
-7-parlamenU eljárásunk nem márol-holnapra készült, paxvenü alkotás, hanem szoros összefüggéssel áll régi j ogunkkkal'1, úgy itt is magyar lelked büszkeségével emelten ki, hogy 48 előtt is volt rendészetünk,mely bátran kiállja a versenyt bármely más állam rendészetével,hogy jóléti és biztonsági rendészetünk milyen magas fokon állt a vármegyékben és mutattál rá arra is,hogy az-elesett ség nehéz éveiben milyen hatalmas erőfeszítéseket tett agyonesönkitott,kisnépességü,szegény országunk, hogy a szociális közigazgatás követelményeinek minél jobban megfelelhessen. Váratlanul és a magyar tudomány végtelen veszteségére korán hullt ki a toll munkás kezedből,Kedves Társunk. Itt fogsz 'nyugodni a Te kedves Dunántúlod földjében? ahova nagy ut után, Eperjes, Pozsony, Szeged,Pécs voltak az állomásaid- tértél meg, itt fogsz pihenni,nem messze második, zalai ottnonodtól,ahol az autonom nemesi vármegye bölcsője ringott. Es nekem, aki halálod előtt pár órával,mit sem sejtve a Rád váró közeli végről»utolsónak szorítottam meg munkatársaid közül baráti jobbodat, igy Ducsuzva Tőled: a viszontlátásra Pécsett! most fájó szivvel, megrendült lélekkel igy kell búcsúznom Tőled Ereky István, kedves társunk, felejthetetlen Barátunk nyugodjál békében, Isten Veled! 0. Huber Henrik jogszigorlónakXjogászifjuság nevében mondott búcsúszavai: " A Pécsi egyetem jogászifjusága nevében,megrendülve és gyászos lelkülettel állunk Alma Materünk nagy halottjának koporsója előtt. Nagy professzorunk eltávozott az élők sorából, nekünk fiataloknak azonban úgy érezzük gyors és váratlan halálából is üzenetet hagyott hátra. Múló poraiban is halljuk és hallani fogjuk csendes,finom hangját, látjuk és látni fogjuk nagy tucésát, puritán egyszerűségében is megnyilvánuló nobilitását. A Mindenható elszólitotta az ifjúság köréből,nem fog már.Memzeaáce'ket nevelni,
