Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kara - ülések, 1942-1943
1943. június 1., 1942/43 tanév hatodik rendkívüli ülése
II Dr.öchaurek Rafael ny.r. tanár, Rector Hagnificus gyász Desz éue. A m.kir.Erzsébet Tuaományegyetem a legmélyebö fájdalommal búcsúzik Ereky Istvántól. Gyászolja a kitűnő professzort, a nagynevű Corvin koszorús jogtudóst, a felejthetetlen kedves kollégát, az ifjúság szerető atyai barátját, a nemesen érző lelkű igazi magyar urat,akinek egész lényéből mindig melegség és jóság sugárzott. Az ő magasra Ívelő életpályája mindjárt kezdetben, a még reményekkel reljes pozsonyi meginduláskor, nozzaíüzőuött egyetemünk sorsához. Végigszenvedte a száműzetés és kiutasítás keserű kálváriáját.Az ideiglenes einelyezkeaésnek Dizonytalan, majdnem reménytelenül sötét napjaiban ott harcolt az egyetem megmaradásáért küzdőknek első sorában. És amikor a nehezen megérlelődő megoldás végre bekövetkezett, azt rendelte életen sorsa, hogy a másik, szintén száműzött test vér egy eterr/'folytassa áldásos működését. Az cmocri életeket titokzatosan irányitó Kéz azonban úgy határozott, hogy érdemekben gazdag életének utolsó éveire visszatérjen a régi Alma Materhez, az eraőkoszoruzta Mecsek déli lejtőjére húzódó ősi városba, Nagy Lajos egykori hires egyetemének patinás székhelyére. Igazi tudós és igazi tehát volt. Széleskörű tudományos munkásságát elismerések és kitüntetések sorozata kisérte, tanítványai rajongva szerettek. Ez talán a legnagyobb dicsérete a tanárnak. Mint ember a szivnek kiválasztott embere volt, illyennek ismerte mindenki. Ezért emlékezefeélni fog, életének példája eltörölhetetlen marad, nevét hálás szeretet övezi mindenkoron. Isten adjon elszállott halhatatlan lelkének fényesseges örök hazát. 11 Dr, Krisztics Sándor e.i.dékán gyászbeszéde: " Mélyen Tisztelt Gyászoló Gyülekezeti A m.kir.Erzsébet Tudományegyetem jog-és államtudományi karának nevében hajtom meg a zászlót szeretve tisztelt Kollégánk porhüvelye előtt és emlekez cm I Emlékezem szép munkás időkre, az igazság kereséséből,az ifjúság neveléséből származó sok örömre, melyben bár együtt volt részünk, mégis Neked mindannyi ónknál több jutott belőle. Tisztelő hódolattal néz-
