Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kara - ülések, 1940-1941
1941. március 12., 1940/41 tanév hetedik rendes ülése
100-7' téneimet, illetve annak valamely korszakát, s a legujabbkori egyetemes történelmet, - bölcsészeti tudományszak gyanánt pedig a filozófiát, illetve az ethikát voltak kötelesek hallgatni. Ha ezt a normális időkben kialakult gyakorlatot vesszük irányadóul, akkor a szünetelő bölcsészettudományi kar magántanárai közül csak azokat lehet átképesiteni, akiket a m.kir.Erzsébet Tudományegye - tem bölcsészeti kara a szüneteltetés előtt a ?agyar általános történelemből, s nem annak valamely speciális ágából, pl.az irodalomtörténetből,továbbá az egyetemes történelemből az ethikából és a filozófiából habilitált. De rendkívüli helyzetben vagyunk és rendkívüli időkben a rendes körülmények közt irányadó gyakorlatot szem előtt tartani szerintem nem volna helyes. Én t.i. az átképesités kérdésének eldöntésénél nem engedném magamat, s nem szeretném a kart attól befolyásoltatni, hogy a kormánynak a szüneteltetés kérdésében elfoglalt álláspontját helyeseljük-e vagy sem? Én, mivel nem szeretném,hogy a kormánynak sokak szerint helytelen álláspontjából az ifjúságra, a karra, az egyetemre, Pécs szab.kir.városra, a - vagy az országra nézve káros következtetést vonjunk le, az elvi állásfoglalásnál minden sérelmet és neheztelést, minden még oly jogos ellenzéki érzületet félretéve egyedül és kizárólag az ifjúság, a kar, az egyetem, Pécs szab. kir .város és az ország érdekeit tartanám szem előtt. Az elvi kérdést tehát akkepen vetném fel, káros—e vagy hasznos az ifjúság, a kar, az egyetem, Pécs szab.kir.város és az ország szempontjából az átképesitésnél a jog-és államtudományi kar munkásságába beilleszthető tárgyak körét az eddigi gyakorlattal szemben kitérjészteni? Véleményem szerint az ifjúságra nézve csak előnyt jelentene, hajp. jog-és államtudományi kar hallgatói az egyoldalú jogászképzés határait átlépve, a jogtól távoleső tárgyat, pl.irodalomtörténelmet is hallgathatnának; -s a tudománykarra nézve is előnyös volna, ha a szünetelő, de meg nem szüntetett bölcsészettudományi karnak, a mi'karunkba beolvadt tagjaival szemben az egyenjogúságot gyakorlatilag is megvalósítaná, s habár uj képesítésre nem adna nekik jogot, de azokat, akiket a bölcsészettudományi kar az ő szüneteltetése előtt szigorú és nagas szin-
