Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kara - ülések, 1922-1923
1923. május 25., 1922/23 tanév hetedik rendes ülése
/• kérdésre terjesztedilc ti, vájjon pótolhatja-e egy jogtanár műtődése az egységes bírói és ügyvédi vizsgálatot. Bár tét seggel osztozlt azon véleményben, hogy a jogtanárok általában a legmagasabb elméleti és gyakorlati jogi tudás bírtokában vannak, a tar újólag leszögezi azon álláspontját, hogy elvileg ebben a kérdésben a sárospataki jogi tar nézetét nem oszthatja. A jogtanárot joggyakorlatának kérdését kizárólag célszerűségi okot vetettét fq Ez a szempont az est leg álláanélkül maradt tanárokkal szemben érzett kollegiálitásunkat hívja ki. Meggondolásra késztet, hogy a rendkívüli viszonyok nem tesznek-e indokolná rendkivüli intézkedéseket. A jogtanárok, amint már elismertük, kétségtelenül a legmagasabb elméleti é^^égir'tuaás birtokában vannak. Eltekintve attól, hogy az állás nélkül masát jogtanárok ügyvédi gyakorlat nélkül. teljesen az állam terhét jelentenék; ><felmerült a kérdés,, vájjon célszerű- e * * ^ azokat a nagyértékü ismereteket, melyei kel a jogtanárok rendelkeznek a jogakadémiák bezárásával a nemzet kultftrvagyc j nából kivonni, nem teendö-e súlyos megfontolás tárgyává az a körülmény, hogy m ha a jogtanaroWa sárospataki memorandum értelmében ügyvédi gyakorlatra bocsájtják az állásukat vesztett jogtaná- > •/
