Pécsi Tanárképző Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1962-1963

1963. június 15., tanácsülés - Napirend: - A meghirdetett oktatói állások betöltése (Magyar Irodalmi, Fizika, Mezőgazdasági, Műszaki ismeretek és gyakorlatok Tanszék). - Felhívások az év végi vizsgaidőszakkal, felvételikkel és a diplomaosztóval kapcsolatban. - Felhívás a költségvetési tervezet és a TKFA-előirányzat gondos előkészítésére.

- 4- hatást vált ki. Nyilvánvaló az is, hogy a pedagógiai munkánknak előre kell tekintenie és végső céljának a kommunista embertípus kialakitását kell tartania. Ahogyan a gazdaság építésében, a társadalom szerkezeti változtatásában nem lehet átugrani a kommunizmus első vagy alsó fokát, ugyanúgy nem lehet a nevelés során sem átugrani az egyes fokozatokat és nem lehet pl. a munkához való viszony kommunista eszményét megvalósítani anélkül, hogy a munka szocialista eszményét meg ne valósítottuk volna. Főiskolánk nevelési munkájára konkretizálva a problémát, úgy gondoljuk, hogy a mi jelenlegi fő feladatunk olyan szocialista pedagógusok képzése, akik képesek arra, egyrészt, hogy kommunista pedagógusokká váljanak, másrészt, hogy a fiatal nemzedéket a kommunista ember- eszmény alapján neveljék.

Az első téma konferenciáján felmerült, hogy a parasztság szövetkezeti útra való áttérésével csak a szocialista keretek jöttek létre s ennek erősödő szocialista tartalommal való megtöltése elég nagy nehézségekbe ütközik és hogy ezen a téren is rendkívül nagy jelentősége van a parasztság tudata formálásának. Elég hosszú vita folyt az osztályharc problémájáról; az osztályharc különböző területeiről és az osztályharc módszereiről. Kiemelendő, hogy tanáraink többsége világosan látja, hogy a párt politikájában nem az osztályharc feladásáról, valamiféle liberalizmusról van szó, hanem az osztályharc marxista-leninista értelmezéséről, ahol a lényeg - a kialakult helyzetnek megfelelően, - a gazdasági és ideológiai területre tevődött át.

A teljes kép kialakítása érdekében azonban érdemes megemlíteni egy olyan álláspontot is, amely bár nem általános, de mégis esetenként jelentkezik. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy egyes elvtársak - bár senkisem vonja kétségbe jóhiszeműségüket, becsületességüket, mégis meg kell mondani - valahogy kettős véleményt alakítanak ki magukban. Az egyik a hivatalos vélemény. a másik az ezzel sok esetben ellentétes, nyilvánosan nem mindig hirdetett, csak baráti körökben hangoztatott egyéni vélemény. Előfordul, hogy egy-egy elv társ a beszélgetés során úgy reagál pl.