Pécsi Tanárképző Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1962-1963

1963. június 15., tanácsülés - Napirend: - A meghirdetett oktatói állások betöltése (Magyar Irodalmi, Fizika, Mezőgazdasági, Műszaki ismeretek és gyakorlatok Tanszék). - Felhívások az év végi vizsgaidőszakkal, felvételikkel és a diplomaosztóval kapcsolatban. - Felhívás a költségvetési tervezet és a TKFA-előirányzat gondos előkészítésére.

kulturforradalom, az eszmei-ideológiai offenziva, jelentős mértékben igényli a pedagógusok-aktiv tudatos közreműködését. Valóban oktató-nevelőmunkánkkal azt kell elérnünk, hogy jövendő tanáraink a szocialista munka, a szocialista eszme és a szocialista erkölcs tudatos propagandistái legyenek. Ha valahol fontos a tudatosság - vagyis a társadalom lényegének, a fejlődés léryefj

gének és történelmi irányának felismerése és megértése - úgy gondoljuk -, elsők közé sorolható a pedagógiai munka. Éppen ezért érdemes az egyik máskülönben is értékes és érdekes vita szerintünk helytelen megállapításaival is foglalkozni.

Az egyik hozzászóló beszélt a nevelés aktiv és passziv tényezőiről. Az aktiv tényező alatt lényegében a pedagógust értette, aki tudatosan érvényesíti a nevelési célkitűzéseket, és passzív tényezőnek vette az uj termelési módot, helyesebben ezen belül is a termelési viszonyokat. A vita során azok az elvtársak, akik csatlakoztak a fenti nézethez, azzal érveltek, hogy a nevelési célkitűzések nem mindenekelőtt az adott viszonyokat tükrözik, hanem a nevelésnek az adott helyzet előtt kell járni, már a jövő képét kell megmutatni és a jövő viszonyainak megfelelő nevelési célkitűzéseket kell érvényesíteni.

Úgy gondoljuk mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a tudat nemcsak az objektiv viszonyok felismerésére, tükrözésére képes, hanem megfelelő feltételek mellett rendkívül aktiv erőként hat vissza az objektiv viszonyok további fejlődésére. Ebben az értelemben a tudatosság - éppen a fejlődés lényegének és történelmi irányzatainak felismerése alapján, - előtte jár az adott viszonyoknak. Ez vonatkozik lényegében a pedagógus munkájára is a nevelési célkitűzések meghatározásánál és alkalmazásánál. A pedagógiai célokat azonban már nem szubjektív hordozója, a tanár határozza meg, hanem a társadalmi követelmények. Ez azt jelenti többek között, hogy a nevelési célkitűzések meghatározása során minden türelmetlenség, indokolatlan ugrás nemhogy elősegítené a nevelés hatékonyságát, mindenekelőtt a társadalmi tudatosság ki- terjesztését és széleskörűvé tételét, hanem ellenkezőleg, káros