Pécsi Tanárképző Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1962-1963

1963. március 30., tanácsülés - Napirend: - 1. Beszámoló a Pécsi Tanárképző Főiskola reformtevékenységéről, a Reform Bizottság működéséről. - 2. A kollégiumi nevelőmunka helyzete. - 3. Jelentés a könyvtár helyzetéről. - 4. Bejelentések. - 1. Nemes István köszöntése 25 éves jubileuma alkalmából. - 2. Wéber Mihály, Kelemen László és Temesi Mihály rendkívüli előléptetése tanszékvezető főiskolai tanárrá. - 3. A Népművelési Intézet a Főiskola énekkarának szóló köszönőlevelének ismertetése. Javaslat Tillai Aurél jegyzőkönyvi dicséretben való részesítésére. - 4. A MM új szervezeti felépítéséről szóló rendelet ismertetése. - 5. A tanszéki adminisztrátorok munkaköri beosztásának ismertetése. - 6. Az április 4-i ünnepély időpontjának közlése.

-8csinálta azt, hogy a hallgatók kérésére egy-egy este meglátogatott egy szo- baközösséget« összekapcsoltuk a nevelési munkát a mm nyeÍvgyakorlás feladataival, amennyiben az egy, vagy másfél órát orosz nyelven beszéltük végig« Ezt a kezdő aónyezést igen jón.k találtuk, úgy éreztük közelebb kerültünk a hallgatókhoz« Otthon szívesebben megnyilatkoztak« Sok megoldatlan probléma van még a hallgatók, elsősorban a fiuk és lányok közötti egész- céges kapcsolat körül« Javaslom, hogy azokat, akik a kollégium fegyelme ellen vétenek, azokat szükség szerint zárják ki a kollégiumból*

Az eddigi hozzászólások és a kollégium vezetőjének feltett kérdések esetleg azt a véleményt alakíthatták ki, hogy a Tanács túl kritikusan vizsgálja a kollégium helyzetét« A magam részéről meg kívánom jegyezni, ismervén a kollégiumi nevelők elfoglaltságát, munkájút, hogy munkájukat nagyon eredményesnek és hasznosnak tartjuk« Gondolok itt a,most kialakuló törzslapokra, amelyek eléggé hU képet adnak a hallgatókról« Egy veszély azonban ezek összeállításánál is fenn forogt tartani kell tőle, hogy som&lkusokká lesznek«

Körtéiénél Henrietta koll.nevelő; A referátumhoz kapcsolódva, kiegészítésként szeretném elmondani, hogy miért tartottuk és tartjuk jónak az évfolyam elosztást;

Egy évvel ezelőtt vezettük be a felmenőrendszert. Aliban az időben öftT igazgató, 1 félhivatásu és egy főhivatású nevelő működött kollégiumunkban. A létszám aránytalansága, - a női létszám túlnyomó többsége következtében én csupán női alapközössógeket kaptam, de éppen a nagy női létszám miatt a fennmaradó női alapközössógeket el kellett osztani az igazgató kartárs , és a félhivatásu férfi nevelő között. Az ilyenelosztás szükségszeri volt« Ekkor vetődött fel az a gondolat, hogy ha a nemek szerinti alap- közösségek megosztása az említett ke tszámbeli differencia miatt nem lehetséges, vezessük be a felmonorendssert. De nem csupán és nem főleg ezért« Pedagógiai szempontból is eredményre vesetébbnek tartottuk azt, ha egy-egy évfolyam egy kézbe kerül. Hasonlóan az általános-, középiskolákban működő osztályfőnöki rendszerhez« Felsőoktatási intézményekben ugyancsak a csoportokon belül nem történik nemek szerinti szétválasztás« Az ilyen elhatárolás mesterkélt, erőltetett lenne, s valamilyen formában visszaütne« Tehát, ha azokon a területeken megoldhatók a nevelési probló iák, akkor a kollégiumban is bevezethető az évfolyamok szerinti elosztás«

Reálisnak és követhetuenk látszott ez a megoldás, s az elmúlt egy év ezt be is bizonyttóttá«

Egy évfolyam közösségileg is egységesebb, összeforrottabb, áttekinthetőbb« Az életkori sajátosságok megegyeznek.