Pécsi Tanárképző Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1962-1963

1962. november 24., tanácsülés - Napirend: - a.) a Szakszervezeti Bizottság munkájáról, - b.) a Diákköröket Szervező Bizottság munkájáról. - Az Előkészítő Bizottság jelentése a kollégiumi nevelőtanári állásra beérkezett pályázatokról. - Tájékoztató az 1963-ben megjelenő Évkönyvről. - Tájékoztató a legutóbbi szakmai-ideológiai konferenciák tapasztalatairól.

Az ifjúkorban mélyednek el a problémákban és önmagukban. így nevelődik a gondolkodó, érett, a problémák gyökeréig ható emberek tipusa, akik gazdagí­tani tudják a közösseget, s akik merőben különböznek azoktól, akik csak a frá­zisokat ismételgetik. Fontos, hogy az ifjúságot vezetők időt adjanak nekik arra, hogy elgondolkozzanak az élet bonyolult problematikája felétt. Jellemzi az ifjakat a fokozott öntudat, a saját tökéletesitésére irányuló törekvés, az önnevelés; egyre kevésbé szeretik, ha direkt nevelik őket. Óriási tettekre vágynak, számukra a? apró kötelességek pontos és szürke teljesítése bürokratikus önkénynek tűnik* Az a pedagógus, aki eltér a nagyvonalúságtól, és pedáns módop. jár el nyárspolgárnak tűnik, akit megvetnek és rosszakaratuan provokálnak. Nem kis művészet a rend apró részleteit beilleszteni a nagyvonalú­ságba, de feltétele a fiatalemberek sikeres vezetésének, akik érzelmi állapotuk­\ wv ban nem tudják elviselni, sem a gyámkodást, sem a zupás őrmesterhez illő mód­szereket. A nevelőnek nem szabad velük, mint alárendeletekkel, mint kisfiúkkal bánni, hanem szilárd magátólértetődéssel követelni meg a teljesítményt, de ta­pintattal és tisztelettel yiseltetni emberi méltóságukkal szemben, akárcsak a felnőtt emberekkel szemben. Partnerek ők már, munkatársak, akikkel közösen oldjuk meg feladatainkat. Az ifjak nevelésében két véglet elkerülésére kell ügyelni. Az egyik, amelyik elismeri az ifjúság gondolati, cselekvési önállóságra való törekvéseit egészen a liberalizmus, az individualizmus megvalósításáig, a fegyelem megszegéséig, mások terrorizálásáig, mások lebecsüléséig, az önhittségig. Ezek a pedagógusok szabad­jára hagyják az ifjakat, s ebből anarchia, avangardizmus lesz. A másik szélsőség az ifjú megalkuvást nem tűrő elnyomását jelenti, vagy megtöri az ifjú akaratát, és jellemét, s idegen gondolatok vak végrehajtójának neveli,,vagy despotáká vál­toztatja, akik a maguknál gyengébbekre nincsenek tekintettel. A helyes nevelésnek nagyon bonyolult körülményekkel kell tehát számolnia ebben az életkorban. Az érzelmi fellángolásokat bitesen, tapintatosan kell irá­nyítani és főképpen elmélyíteni, nem pedig megtámadni, mert ez ellenállást vált ki. A pedagógusnak sokat el kell engedni a füle mellett, azonnali reagálás nélkül, s csak később, alkalmas pillanatban, feltünős nélkül helyesbíteni. Nem helyes a tanítás és a dogmák erőszakolása, inkább ki kell fejleszteni a hövendék gon­dolkodását és bizonyítékokról kell gondoskodni. A normális ifjú gondolkodása nem lehet más, mint harcias, inkább deduktiv, mint gondosan induktiv. , A nevelés szerepe tehát ifjúkorban nemhogy csökken,hanem jelentősen megnövekszik. A nevelési folyamat sokkal nehezebb,ezért alaposan megfontoltj-jól megtervezett és megszervezett,egységes ráhatásokat,helyes módszereket igényel.Ezt kell nekünk is a főiskolán és kollégiumi munkában megvalósítani. Stencilszára: ol3o5 Példányszám: A-o

Next

/
Thumbnails
Contents