Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1958-1959
1959. április 25., kibővített tanácsülés - Napirend: - 1. A nacionalizmus elleni harc problémái. - 2. Az év végi vizsgaidőszak programjának megbeszélése. - 3. Bejelentések. - 1. Az 1959. április 18-i rektori értekezlet anyagának ismertetése. - 2. Magyarból egy tárgyas felvételi előkészítő tanfolyam szervezése. - 3. Felhívás május 1. méltó megünneplésére.
ideig-óráig, mert hiazen aki egyszer rabszolga lett, az egyszer s mindenkorra letehetett arról, hogy akár a legkisebb emberi közösséget is a családot, valaha megáénak vallhassa. A szabadokban azonban tovább süfcfc élt és fejlődött a nemzetségi társadalomban kialakult hazafias érzés. A görögöknél az emberi közösséghez való ragaszkodás hamarosan, a megtelepedéssel, a polis rendszer kialakulásával párhuzamosan kiegészült a hazai föld iránti, majd a hellénizmus korában az egész hellén kultúra iránti szeretet és büszkeség érzésével, a rómaiaknál pedig az imperiumr^ való büszkeség érzésével, a sajátos történelmi hivatás tudatával. Mindehhez mindkét népnél hozzájárult a szabad emberi öntudat, mint ami megkülönböztette a rabszolgák hadától /l.többek között Vergilius* Aeneis VI*84-7-853•/ A feudalizmus korai szakaszában, a natruális gazdálkodással együttjáró szűk kereteknek megfelelően lokálpatriotizmus vagy ragi- onalizcius érzése uralta, megszinezve és némileg elszélesitve a vallási közösségek tartalmi elemeivel. Az árutermelés és pénzgazdálkodás fejlődése viszont magával hozta a nacionalizmus elmeinek kibontako* sását, ám egyelőre teljesen rendi tartalommal, amelyből hiányzik a közös nyelv, a kultúra és a gazdasági élet közössége s kizárólagosan aípvilegizált osztályokat foglalja magában. A kapitalista társadalom hazafiasságát, a nacionalizmust már elemeztük. $ vázlatos, erősen sematikus fejlődési képből is láthatjuk és láttathatjuk, miként fejlődik a hazafiasság eszméje* mint vesrzi áf 3 saját, kezdetben kicsi, majd egyre nagyobbodó közössége és a hazai föld iránti szeretet s ennek kifejezését egyik társadalmi rendszer a másiktól hogyan lesz ez a tartalmi rész közös kincse valamennyi fejlődési foknak, s viszont hogyan hamisnak le róla azok a tartalmi elemek, amelyeket egy konkrét társadalmi rendszer uralkodó osztálya a masa külön érdekeinek kifejezésére rak rá, a maga uralkodó ideológiájából. Van itt tehát valami, ami mindig közös s ez* a saját közösség nyelve, kultúrája és a saját szülőföld iránti szeretet, amit Seneca ragyogóan Így fejezett ki* A^aus pátriám, mon quia magna, séd tűié mostra est « Szeretjük a hazát, nem azért, mert nagy, hősiem azért, mert s miénk. Bz az a mag, a kis közösség és a szülőföld iránti szeretet, amiért a kizsákmányolt osztály még akkor is szereti hazáját és akkor is küzd érte, ha nincs hazája /&arx-üngels: A lom.JLi- áltvány/, megtoldva persze saját osztályának harcos hagyomány! sze- retetével, a saját hősei iránti tisztelet és az elnyomok, valamint na rab múlt" gyűlöletével /V.ö.Lenin* Vlg.Müvek 1.816./ Sttől az évezredes fejlődés során minden valamirevaló emberben szinte elemi erővel élő hazafias érzéstől csak az uralkodó osztályok tagjai tudták, csillaguk leáldo zásakor, magukat mentesíteni. űrről a történelem Ooriolanustól a feudális kiskirályokon, a fran— eis burzsoázián 1871-ben, a magyar burzsoázián 1919-ben ét a mai bum- z oáaiáig számos példát szolgáltat, viszont az is igaz, hogy ezeket aztán igazán nem nevezhetjük valamirevaló embereknek! Itt meg kell azonban jegyeznünk, hogy a dolgozó és elnyomott osztályokra jellemző hazaszeretet egyszerű, kezdetleges, mint amilyennek azok kis közösségek, amelyeket az uralkodó osztályok az egész ország szellemi és anyagi javaiból kizárva, kisszerű és szegény létre kényszeritettek. Bat a kisemmizettséget minden időbeni* érezte is az elnyomott osztály, de azt csak az öntudatra ébredt proletariátus vette észre, hogy az uralkodó osztály milyen csaláád játékot üz hazaszeretetével, hogyan kihasználja azt is a maga javára. Üzért határolta el Marx és Engels a iíommunists Kiáltványban a proletárt a bur z so a hazájától s amikor kifejezte, hogy a proletárnak nincs hazája s nem vehetik el tőle azt. amije nincs, ezzel elválasztotta a rpoletáriátust • annak hazafias őrzését a burzsoa telesjjáju, de áldozatra csak másokat s elsősorban éppen az általa kizsákmányoltakat kötelező hazafiságátói s megakadályozni törekedett a burzsoáziát abban, hogy az külön, saját
