Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1958-1959
1959. április 25., kibővített tanácsülés - Napirend: - 1. A nacionalizmus elleni harc problémái. - 2. Az év végi vizsgaidőszak programjának megbeszélése. - 3. Bejelentések. - 1. Az 1959. április 18-i rektori értekezlet anyagának ismertetése. - 2. Magyarból egy tárgyas felvételi előkészítő tanfolyam szervezése. - 3. Felhívás május 1. méltó megünneplésére.
t ékben kitágította, korét kibővítette, Burzsoa osztály je Hege azonban már ebben a fejlődési szakas ban is élesen megmutatkozik a nem magyar nemzetiségű népek e Ima gyár ősit ására irányuló törekvésben és a nem ma gyár nemzetiséit sajátosságainak - nyelvének kultúrájának - lebecsülésében, óesárlásában. Tegyük még hozzá, hogy a magyar nacionalizmus a XXX»század első felében nég sok humanista vonást is tartalmaz, sőt elbírja a nemzeti hibák, a reakciós politikai állásfoglalás kemény, sőt kíméletlen ostorozását is. Már az abszolutizmus évtizedeiben, különös erővel az 1861-es országgyűlésen a nemzetiségi kérdés, a nemzetiségek képviselőivel való tanácskozás alkalmával, megmutatkozott, hogy az a nemesség, amelyik - ha nagyobbik részében immel-ámmsl is - harcolt a polgári átalakulásért és vérzett a nemzeti függetlenségért 4ö/49~ben s üldöztetést szenvedett az években, saját vezetőszerepének biztosítása érdekében nem volt hajlandó megegyezni a megegyezésre 48 tapasztalatai alapján már hajlamos nemzetiségekkel* ez a megegyezés ugyanis magyar politikai élet elkerülhetetlen demokratizálódását vonta volna maga után s ezért előbb Bécosel óhajtott megegyezni, hogy aztán arra táp. maszkodva uralmát fenntarthassa, a nemzetiségi és a magyar dolgozó osztályok felett. Hazafiasságiból már ekkor kezd kimaradni a nép, mégpedig nemcsak a nemzetiségi, hanem a magyar is, A kiegyezés évtizedeiben pedig kialakítottak egqr olyan tartalmi nacionalizmust, amely egyedül a közjogi sérelmekre és a nemzetiségek törekvéseire volt érzékeny, Ebből a nacionalizmusból kimaradt a nép, éppen úgy, mint a feudális natio Hungerica-ból, Vagyis* a nacionalizmus tartalmilag szegényebb lett, mint volt a reformkorban s ezzel mindjárt hazuggá is vált. Üres, de hatékony lepel lett,amellyel a nemzet legégetőbb problémáit takarták el, kizárólag a tőkés-földbirtokos osztály érdekeiért, hogy a föld ne lehessen a paraszté, s tőkés szabadon kizsákmányolhassa a proletárt* A paraszt, akiről Xölcsey és Széchenyi annyi meleg együttérzéssel tudott beszélni s akivel *etőfl és a Fiatal Magyarország forradalmi demokratái azonosították magukat, ebben az időben vált ’’büdös paraszttá” vagy jobb esetben népszínmű-figurává, a munkás,pedig ‘hazátlan bitanggá”, a tokés- földesuri osztály viszont ^nemzeti”, sőt ”nemzetfenntartó” osztállyá. Ekkor jött szokásba, hogy nnemzetgy8lázást” sőt ’’nemzetárulást” bélyegeztek ’’független” bíróságaikon azok homlokára, akik nem voltak hajlandók vagy képesek a nemzet fogalmát a vékony uralkodó osztállyal azonosítani s akik nemzeti veszedelmet láttak a nép nyomoEában? pusztulásában, az egykében, a tbc-ben, az Európában legmagasabb százalékú gyermekhaladnóságban, a nép jogfosztottMgában, a munkás- és paraszti proletártömegek- a 3 millió koldus-életproblémáinak, mozgalmaink rendőri üggyé silányitásában, a milliós arányokban folyó kivándorlásban — s ki tudná elsorolni mindazt a bajt, nyomort és szenvedést ami népünk legjobbjait, ®áncsicstól, Farkas Károíytől, Frankel Leótól, Szántó Kovács Jánostól, Vajda Jánosig és Ady Endréig az úri nemzet, a zsiros papok és grófok nemzetével szemben ádáz haraggal töltötték meg? Ugyanakkor szinte szédelgő nemzeti gőgöt terjesztett* magasztalta a múltból azt, ami szégyenletes: a hódítást, a dolgozók elnyomását, dicshimnuszt zengett az államalkotásra képes magyar nemességről és annak úri életformájáról, gyalázta, utszéli módon ócsárolta a szomszéd népeket és nemzetiségeinket, hirdetve, hogy azok képtelenek az államalkotásra s ezért nemzetet nem alkothatnak, Megkonstruálta a politikai nemzet fogalmát /1868*XLIV.tc./ s ehhez a fikcióhoz ragaszkodott még akkor is /V,Ö,Hóman kultuszminiszter 1941-es nyilatkozatát arról, hogy a történeti magyar állam nem nemzetiségi, hanem nemzeti állam volt és lesz!/, amikor a szerinte államalapitáa- ra képtelen szlávok és románok már, volt kisebbségeink, régen saját államunkban éltek nemzeti életüket! A Horthy fasizmus évtizedeiben - megtartva a dualizmus korában kialakult sovinizmus minden népellenes ismérvét - kiegészítette
