Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1953-1954

1954. július 23., kari ülés - Napirend: - 1. Az 1953/54. tanév munkájának értékelése. - 2. II. Prémiumok kiosztása.

XV. Befejezés. Feladataink.

Jelentésem végére érve feladatainkat a következőkben foglalhatjuk össze a jövőre nézve :

1./ Bár előre haladtunk a politikai-erkölcsi nevelőmunka terén a múlthoz képest, azonban a megkezdett utón tovább kell haladnunk, hallgatóink magatartását kell a szocialista nevelő pédaadó magatartásává csiszolnunk már itt a főiskolán végzett tanulmányaik alatt, hogy mire kikerülnek gyakorlóévre, nevelői hivatőstudattal és küldetéssel eltelve kezdjék meg gyakorlatukat. Párthatározatunk útmutatása nyomán "Neveljünk jobb tanárokat",-- legyen a jelszavunk a jövő tanévben.

2./ A tanulmányi szinvona emelésére törekedjünk, azonban nem a számszerű eredméryekre vessük tekintetünket annyira, mint inkább a követelmények fokozatos emelésére. Ezzel együttjár az oktatói^karunk előadásainak, szemináriumainak, gyakorlatainak nivó-emelése, oktatói munkájának tökéletesítése, a magasabb főiskolai módszerek elsajátításával. Éppen ezért a Módszertani Bizottság által összegyűjtött és az önállóságra való nevelést célzó intézkedéseink terveit a lehetőség szerint még a 2 éves képzésben meg kell valósitanunk, de legálfibbis meg kell közelítenünk.

• 3./ Harcolnia kell tanárainknak a 3 éves képzés mielőbbi megvalósításáért, a pedagógiai főiskolák jövőjéért, az általános iskolai tanárképzés perspektívájának minél sürgetőbb megrajzolásáért.Csak a tények birtokában, a jövő tervezésének munkájában, a távlatok látásában képes oktatói karunk az általános iskolai tanárképzésnek a kormápyprogrammban és a Párt- kongresszus útmutatása nyomán lefektetett elvei szerint nyugodtan és ággo- dalommentesen dolgozni.

4. / A Disz-szervezet munkáját, az ifjúsággal való foglalkozást

gyökeresen meg kell váltaztatnunk. Az ifjúságot tanitsuk meg a maga lábán állva, ne agyonmankózva, dg makarenkói háttérben maradással, önállósulni, és az ifjus'.gn&k a rés eső feladatokat elvégzését. Ehhez szükáé- ges az oktatók fokozottabb érdeklődése az ifjúsági szervezet munkája iránt, és a feladatok, távlatok kitűzése, tanácsadások formájában.

5. / Ugyancsak helyes lenne azkSzániídcajtájí osztályfőnöki rendszert a középiskolai formájában felszámolni, és helyette aznaqpcaidQ ifjúságnak nagyobb önállóságot biztositó $xtzjra±fcáx±xKxr tanszéki patronáló tanáro* kát állitani az ifjúság mellé tanácsadóul, akiknek azonban nem kizárólagos feladatuk lenne az ifjúsággal való foglalkozás,hanem összekötő szervek lennének a tanári kar és az ifjúság között. Ismételjük, csakis az oktatói kar összeségének sokoldalú és állandó segítségadásával lehet az ifjúsági szervezet munkáját fellendíteni a jövőben.

6. / Hallgatóinkkal meg kell értetnünk a jövő tanévben, hogy kultv 'forradalmunk olyan szakaszához értünk, amikor országunknak minden tekintetben kiváló és rátermett szakemberekre vaá szüksége, olyan pedagógusokra, akik képesek ellátni a rájuk bizott nevelői feladatokat,a jövendő nemzedékiek a kapitalizmusénál magasabbfokú oktatásában és nevelésében. A szoa- ciális szempontokat tekintve, a munkás-paraszt hallgatóinkat megsegítve törekedjünk a magosabb képzés megvalósítására, a magyar művelődés szintjének emelésére. Semmiképen sem engedhetjük meg,- a múlt hibáin okulva,- hogy fyt* 2-3 évet kijárt hallgatókat az államvizsgái® álhumanizmusból, vag^yraimis szemléletből indíttatva odaengedlünk, és készülésáaíii: utolsó

állomásán törjük derékba pályájé»*£yenge képesség&és pedagógus hivatásra alkalmatlanságtt^miatt. A pcára való alkalmatlanság körültekintő megállapitáaának a jövőben^T^eP^bb az I.év végéig eg kell történnie.

Ezeknek a feladatoknak a megoldásával, továbbá a megkezdett utón haladva, lelkes nevelői közösség kialakításával kell betöltenünk főiskolánk igazi hivatását: a magasmüveltségü, hivatásukért lobogva égő ált.iskolai tnnárok nevelését, akikre magyar falvaink xx dolgozó népe bolfiogan rábízhatja gyermekeit .