Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1953-1954
1954. május 7., kari ülés - Napirend előtt: - Napirend: - 2. Pedagógushivatásra való nevelés. - 3. II. Varga István testnevelés szakos hallgató fegyelmi ügye.
m-iQ-r/w. téri‘ t ' A lAUÁai HT/Al'/d-diA VALü HÉV SU, i KoRD.:. .13* ltalúno;.; iskoláink hivatása a felnövekvő nemzedék alapfoka iktatása és nevelése, Bzocializauat épitő hazánk .jövője napban attól rügt;» hogy hogyan neveljük ezt az Ifjú nemzedéket* Kormányprogram- munk kultúrpolitikai része kihangsúlyozza az általánost Iskola felé való fordulást, és célul a színvonalasabb oktató- és ne velőmunka fel tételeinek megjavításét tűzte ki* Pártunk központi Vezetőségének ha- tépzat* pedig rokozottabban aláhúzza a pede Jgus-hlvatás megfelelő -ei kölc3Í és anyagi megbecsülését* Kormányprogramunk ugyanekkor feladatául állította azt is, hogy a pedagógusképzésünk tartalmát la mélyrehatóbban megvizsgáljuk, mert a fiatal tacit ink, tanáraink főleg a gyakorlati tennivalókban, de a hivatástudat terén is "eléggé gyengén állnak a talpukon", amint a képviselőház kormányprogram fölötti vitája megállapította* v A tanár a világ legértékesebb tőkéjével, az emberrel, mégpedig a , fiziológiai, szellemi és erkölcsi fejlődésében lévő emberrel fo lai- koztk, ?etrov szovjet szerző szerint a nevelő ivatásának ez jellegzetes vonása, és ebből folyik a nevelői munka sajátos jellege* /Petrov* ”A tanító tekintélye és személyes póldaadása* 3p.l;5l.sZh . 17*lap./ áz a körülmény, hogy a pedagógus az emberi lélek mérnöke" üztálin szavaival élve, nagy felelősséget ró a tanárképző intézménye- inkre, elsősorban a pedagógiai főiskolákra» és azok tanáraira, összes oktatóira* ‘ indea életx>ályához rátermettség és a munka szeretet« szükséges, fokozottabban áll ez a tétel a tanári hivatásra. A pedagógus hivatás gyakorlásához nemosak szaktárgyi és pedagógiai állandó érdeklődés, kutatási vágy és tudás szükséges, hanem olyan különleges slapbeálii- fcódás, ráirányálás, érzület, tulajdonságok, képességek, készségek összessége is, melyek nélkül a nevelői hivatás eredményes gyakorlása nehezen képzelhető el. A tanárképző intézményeinkben, a pedagógiai főiskolákon tehát nemcsak szaktárgyi és pedagógiai ismereteket kell nyújtanánk hallgatóinknak, hanem azt a különleges beállított« ságofe is fel kell keltenünk, vagy a meglévőt meg kell erősítenünk jövend ped® árusainkban, amelyhez a hivatás lángoló szeretet« is hozzátartozik a fent említett tényezőkön kívül* A múltban sok olyán hallgató került be a főiskolára, akik nem akartak eredetileg a peda ógas pályára menni, akiket más egyetemről, vagy főiskoláról irányítottak a pedagógiai fői kólára, d‘e voltak, /sőt titkon vannak ma is/ olyan hallgatók, akik a hosszú, többéves katonáskodástól igyekeznek menedéket találni a fő lakján, ahol egyúttal katonai kiképzést is kapnak* A hallgatók ilyenformán való irányulása egyáltalán nem segítette elő a pedagógus hivatástudat kibontakozását. A pedagógiái fői kola egyik fontos feladata tehát a nevelői hivatástudat csiráinak elhintése és tudatosítása, főként azoknál a hallgatóknál, akiknél a főiskolára való beiratkozásuknál -e tudat egyáltalán ne®« vagy alig található meg. A meglévő csirák fejlesz ése pedig okta tói karunk állandó feladatát kell, hogy alkossa. Ez a nevelői feladat az általános iskolai tanárképzés szempontjából fakad természetszerűleg. Az olyan általános Iskolai nevelő, aki hivatására és nélkül, gépiesen, meggyőződéhmenteaen végzi munkáját, aki állását hivatalnak és nem hivatásnak tekinti, hiába készült fel jól szaktárgyi és metodikai téren a feladatát sohasem fogja eredményesen elvégezni, mert a nevelő: munkájából hiányaik a -.első indítók, a dinamizmus, mely a nevelési célok elérésére Ösztönzi Őt. A nevelői hivatás tdd«táv*l és szeretetéve]