Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1953-1954
1954. május 7., kari ülés - Napirend előtt: - Napirend: - 2. Pedagógushivatásra való nevelés. - 3. II. Varga István testnevelés szakos hallgató fegyelmi ügye.
-6Disz.Bizottságunknak az a fontos szerep jut, o y ez áldozatvállalásra, a nehézségek leküzdésére és a ház» forró szeretekére nevelje főiskolánk haligetóit* űe csak jogokat követeljék hallgatóink, hanem erezzék fontosnak a kötelességek teljesítését is* feladatunk, ho y fáradts got nem kiméivé állandóan neveljük if jtiss-’un— kát hazaszeretetre, áldozatvállalásra, hiv tástudatra, hogy a főiskolát elvégezve jó pedagógusként kerülhessenek ki. Feladatunk, hogy a hibák mélle t ne nézzünk el, henem javítsuk, csiszoljuk azokat. Az önző, egoista hallgat inkát pedig következetesszigorral át kell nevelnünk közösségi emberré. Akinél pedig az önzés mellett még ellenséges beállítást is 1 tunk, azzal szemben nem kell megalkuvónak lennünk. A másik téma amihez hozzászeretnénk szólni az a yak.éveseink probléma# ja. Megkívánom jegyezni, hogy Oktatási Osztályaink abban a téves itb«& élnek, hO:y gyak.eveseink kész tanárok. Ez nem igaz. lv-lí) nintata itás- 381 és pár hospitálással jutnak el oda, hogy gyak*tanári működésükét megkezdhessék. Nyilván kevés pedagógiai tapasztalattal rendelkez ek. Akad sok dehézságük a feg elnézés és a tanítás között. A beérkezett Igazgatói jelentsek arról adnak hirt, hogy gyak.éveseink nagy többségé e fentiek után is jól és lelkesen látják el felsdatikat. Egy részük valóban nehézségekkel küzSödik, azonban 'nem ez a domináló. Tal ehe y vannak a gyak.évesek el *z okfc .ősz tályok, "jio y gyek* év s- ről rosszat, va y semEÍtM. A régi rendszerben volt az, hogy a ’’kerga- szo lányos’* nem számított a honvédségnél embernek, mindenki rajta köszörülte * nyelvét, bele törölte cipőjét. H* tisztelgett az volt a bgj, ha nem az is baj volt. Ez *z eset jut eszembe akkor, amikor a yak.éveseink munkáját nem fejlődésben nézikk az Okt.Osztályok, hanem kÓ3Z emberként kezelik őket és a legmagasabb követelményt támasztják velük szemben. A követelmény magas támasztása helyes, azonban ehhez me kell adni a segítséget is. Több olyan ált.iskola van, ahol a ys -• éves szaktárgyéit,6-10 órába tanítja és y±yaax±xko±x emelett, hogy ki-legyen az óraszáma különféle tantárgyakkal - aminek tanításához a főiskolán sem képesítést, sem gyakorlatot nem szerzett, - a yon nyomorít ják. férsze ilyen esetekben nem végezhet jó munkát az * gyek.éves, akinek ezek elvégzéséhez nincs meg az adottsága. Az igaz, hogy több olyan gyak.évesünk van, aki nem adja azt, amit elvárnánk tóle, sőt válo^ntó, követelődző, azonban ezek száma minimális és ezek miatt nem lehet általános iteni*Igen sürgőssé vált a -.yak.éves szabályzat kiboosájtáse az 0,i«., részéről, amit eddig is rendkívül hiányoltunk, hi zen ha ez meg lett volna, ekkor sok kérdésben irányt mutatott volna az ált.iskolai igazgatóknak, az oktáási osztályoknak a yak.évesekkel való törődés a gyak.évesektől való követelés szempontjából. Reméljük, hogy e tervezet kiadásával a gyak.éves problémák nagy mértékben rendeződnek és nem lesznek gyak.éveseink az Okt.Osztályok céltáblái. '•/ hujtár József: A hivatástudatra nevelés Igyik eszköze az, hogy a HSlIga'toTnS"alaposan ismerjék azt a munkát amelyet vá ;ezniök kell. Vas elvtárs megjegyzéseit annyiban szeretném továbbvinni, hogy a módszertani oktatásra szánt félévi heti két órás előadás nem biztosítja a h^llgatóá számárs az alapos módszertani ismereteket. Ha hallgatóink nem csuoan előadások formájában jegyzetből készülnek a módszertanira, hanem önálló aftnka formáján feldolgozzak az ezzel kapcsolatos irodalmat, akkor nehezen képzelhető el, hogy a fiatalságban lévő tettvágy ne ösztönözné őket ismereteik gyakorlati megvalósitására is. Ez « kérdés ismét a főiskolai ké zés idejének meghosszabbításához vezet. A kát éves főiskolai képzésben e hallgatók elfoglaltságai miatt sem lehet ezt elvárni. Az Oktatási Osztály jegyzökö yvével kancsó lat ban jegyzem meg. ho|j| a \ hallgatóink kísérletező készsége valóban elég gyenge. A fizikai tanszék I
