Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1952-1953
1953. június 24., tanácsülés - Napirend: - 1. A gyakorlati kiképzés kérdései. - 2. A kádermunkáról.
\ ^ ■ TELEFON 113-58, íÖíOMV!) PESAGOGIÁI FŐISKOLA efcs, f! 1 m-t-ii/tff!. J egyzőkönyv felvéve lx5ő.ju^ius 24-én 15 h~kor', a pécsi Pedagógiai főiskola i\. tersében megtartott Tanácsülése . Jele:- vanrOtk: « főiokol i tanácstsyob.- V- \ . • • •• Kapirendi pontok? 1, A gyakorlati kiképzés kérdései. 2, A kádermunkáról. Dr.dzintó Károly főiok.i'.t jyakoriali IHikapzes "kérdései. Az ált.iskolai tan iképző főiskolád arcula t&na£"SÍ alö^lssaban a ‘következő láncszem a szakmódszertani pl-tatás én a lőiskolán folyó gyakorlati módszer legjavttdaa. A budapesti *őiskola i-iunkájának vizsgálata sorén a K*M# vezető kollégiuma megállapította, de a mi munkánk vizsgálata sorin is kiderült, hogy az oktató munka leg- nagyobb gyengeségei közé tartozik főiskolánkon a szakmódszertan tanítása és s gyakorlati pedagógusképzés, ^zfc a problémát a követ-ez-Ő években központi kérdésként kell kezelnünk* Hogy a főiskolánk a módszertani műn-, ka műhelyévé váljék, /ahogy ez a Szovjetunióban is vari/, hogy hozzájáruljunk az ált.ist.oktató-nevelő munka egységes módszerének kialakításfihoz, Akaijukban kiváló, az ált.-is kola problémáit jól ismerő ^ -ókat képezzünk? ennek megvalósításához e to ácsülés munkájának utat kell mutat 13. , re, melye? defer : t részből áll. Az első rész ei átvizsgáljuk a gyakorlati képzés területén nyert tapasztalatokat, »ámulatunk azokra s hlmyoest - gokra, amelyek megmutatkodnak azokon a területeken, melyeken a formot kinn bevezetni. Szatén azokkal a feladatokkal foxlalko'som,, nek megoldása segít felszámolni ezeket a hiányosságokat. A refer- tun második részében pedig a főiskola gyakorlati kiképzésében résztvevő szerve feladatait ismertetem konkréten, majd azokat az intézkedéseket, ‘ amelyekkel a £.M* segíti a jövőben a főiskolánkat ezen a téren* A fenti problémák tárgyaláséval mindazokat a főkérdéseket' érintjük, melyek a ta-ü nárkér>zésünk tökéletesebbé tételót célozzák véleményünk szerint. I. indenek előtti meg kell állapi tani, hogy a főiskola tanárai eddig az ^11 *is k.oktat ás módszeres kérdéseivel kevés kivétellel általában keveset foglalkoztak* *z megmutatkozik általiban a di lkai fogalmak különféle használatában és értelmezésében is. Nem alakultak ki főiskolánkon egyéé— :es pedagógiai elvi állásonLtok, egységes célkitűzések, de azok végrehajtásáról pedig nem is beszélünk. A hallgat k sem tekintik a pedagógiát, de különösen a sza&módszertant elsőrendűen fontos főtantürgyneu, hanem bizonyos melléktérgynak kiegészítő vizsgatárgynak, mely csak az állam- vizsgsk' alkalmával nyer nagyobb súlyt, ág nem léttik be, iiogy a pedagógiára • .ín den. s zabos baliga tónak égetően fontos szüksége van és a pedagógia tudományinak át kell itatnia egész főiskolai tanulmányaikat és szinte be kell koronázni szakmai képzésüket. " A helyzet az, hogy a legtöbb tanszéken a tananya* és az ált.iskolai oktató munka összefüggéseiről alig emlékeznek meg a tanárok. ^•8 kell vizsgálnunk továbbá azt a kérdést, hogy mennyiben felel meg a x °is ólai elnolefei okta 's* s .az 1 • iskolai bánni képzős igenyelM e '• :V ^ek'unk ugya -.is arr-.; rell törekedxry’uo"y Óz1; az idényt’"telje-.érfT5réI£/Ttsük. Az ált.iskolai igazgatók jelentéseikben tájékoztatnak bennünket arról, *10£7 gya^o^lo éves jelöltjeink képzésében hol mutatkoznak hiányosságod.
