Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1952-1953

1953. május 22., tanácsülés - Napirend: - 1. A szaktanárképzés eddigi módja és a levelező oktatásra való áttérés.

tettek-e mindent a tanulási félté teles kialaki tésárs*

s./ Az Oktatási Osztályokat gyakran komoly felelősség terhelj, abban, hogy a szaktanári továbbképzésben résztvevő kartársakat nem olyan helyre teszi, ahol szaktárgyait taníthatná,, igy pl, Hagy Zoltán és Hagy Zoltánná Somogy megyei Ul.évf«magyar szakos kartársak mé^ eddig minden évben csak részben vagy egyáltalán nem taníthatták szaktárgyaikat annak ellenére, hogy minden évben áthelyezték őket. de mindig olyan helyre, ahol már több azonos szakos kartárs dolgozott régebben, a ugyanakkor még a szakosításba csak később bekapcsolódó kartarsakát helyeztek pl. Kaposvárra, ahonnan a két nevezett kartárs naponta kijár a környező falvakba tanítani.- Vagy pl» Kóri Ernő Vas megyei kartárs eddig még magyart sohasem tanított, hoha most már III.évf.hallgatóiak kellene lennie, a múltban csak matematikát tanított, s most igazgatói megbízatást kapva ismét nem taníthatja szaktárgyát, mert iskolájának nincs elegendő matematika szakosa. - Különösen feltűnő az Oktatási Osztályok magatartás 3ában az, hogy a félévi vizsgák alkalmával még az Oktatási Osztályok dolgozói vizsgakészülési lehetőségeit sem biztosifeták, noha az erre vonatkozó rendelotek a vizsgakészülési szabadság biztosítását előírták. így történt pl. Zala megyében, ahol csak személyes felvilágosításunk után. s nagy nehézségekkel tudta Pék Józsefné a továbbképzési csoport előadója a vizsgakészülési szabadéságot megkapni. De nem biztosították ezt a lehetőséget Somogy megyében sem.- Hagy mértékben gátolta a készülést az is, hogy az áprilisi konferenciát megelőzően megszervezett bírgádlátoltásokban éppen a legjobb hallgatóink lévén érdekelve a tanulási lehetőségeiket csaknem teljesen elvejzítették.

b./ Súlyos helyzetet teremt a tanulási lehetőségek bizt sitásában nagyon sok igazgatónak /sőt néha az Oktatási Osztályoknak, de főként a helyi Tanácsoknak/ az a véleménye, hogy a szaktanári továbbképzésben résztvevő kartársak egyéni ügye a továbbtanulás, s nem közoktatásunk ügye* 3 ezért hangzanak el a kartársak panaszai szerint gyakran ilyen kijelentések az igazgatók ajkáról, amidőn a kartársak ragaszkodnak a heti két tanulódéiulahhoz, hogy Helső az iskola'*, s osak azután jön az egyéni érdekből végzett továbbtanulás. Ezen a cimen rendkívüli értekezletekre stb. rendelik be a kartársakat, hagy különböző u,n. iskolai megbízatásokat adnak, mint amilyenek pl. kimutatások vonalzása, munkatervi táblázatok összeéllitása, kis és nagy tanrendi kimutatások szemlélete* kidolgozása stb.- oőt előfordul néha az is, hogy egyes iskolákban a szakosodé nevelő egyáltalán nem tanítja szaktárgyát, s ugyanakkor a szakosodásba még be nem kapcsolódott nevelő szakképesítés nélkül, vagy szakosodás nélkül tanít, mondván magyárt mindenki tud tanítani, Szerencsére ez mind ritkábbá válik} - J)ár még Pécsett is az egyik általános iskolában az idei tanévben is előfordult, hogy szakosodé nevelő egyáltalán nem tanít, hanem napközi otthon felügyelettel bízták meg néhány hónapja, ^■^thogy az általa eddig tanított osztályokba visszatért szülési szabadságáról az eredetileg ott működött nevelő, s ugyanekkor ugyanebben Jsio— lábán három nem szakképesített. sőt még osak nem is szakosodé nevelő tanít magyart. Ezek közül az egyik az idén lemorzsolódott I.évf.hallgatónk

JS®2 ugyan, hoj3T a igazgató eljárását menti az, hogy ezzel nem óhajtotta megzavarni az oktatás folyamatosságát, sőt az is, hogy hátha újra megjön a kedve az illető nevelőnek a továbbtanuláshoz. Viszont félő, hogy a gyakorlati oktató munkából kikapcsolódott nevelő meg éppen azért, mert nem tanítja jelenleg szaktárgyát, esetleg majd a lemorzsolódás gondolatával foglalkozik.

c./ Legsúlyosabb helyzetet azonban a vidéki iskolában tanító kartársakn 1 latjuk, ahol a helyi tanács mindenféle munkával terheli a pedagógust, mondván, hiszen egész .délutánja szabad, s ugyás csak déleloist dolgozív. így resztvesznek pl. a sertések összeírásában, a marhalevélbe— zelésben, kimutatások vonalzásában, stb., 3tb., s bizony a lehető legfce-