Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1952-1953

1953. május 22., tanácsülés - Napirend: - 1. A szaktanárképzés eddigi módja és a levelező oktatásra való áttérés.

14Ez azonban a lev.oktatási formában teljes egészében nam valósítható

mag, ■

Kétségtelenül fejlődést jelent az irásbali beszámolók bevezetés**, a részletes útmutató és az időnként megrendezett konfaranciák a tanulási színvonal emelkedését jelenti a félévi kollokviumok bevezetése is.

Mindez azonban mégsem elegendő ahhoz f hogy a természet tudományi tárgyak területén kielégítő legyen a levelező oktatási forma,

További javítás a jegyzet kérdés területén szükséges, Eddig a magántanulók a főiskolai jegyzeteket használták, több- kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel, Ezeké a jegyzetek ugyanis végzett, érettségizett hallgatók száméra készültek, ezért tárgyalásmódjuk tömörebb, nehezebb, az előadások kisegítő eszközéül szolgálnak és éppen ezért mér kevésbbé alkalmasak arra, hogy magántanulók kielégítő módon használhassák,

Ezért tehát szükséges lenne speciálisan a magántanulás igényeinek megfelelő jegyzetekre, itt elsősorban a fizika jegyzetet említem meg. Másodsorban, de talán tartalmában az előbbit is megelőzi - egy gyakorlati va y kísérletező jegyzet, vagy könyv, mely szükséges lenne a magántanulók számára.

Tartalmaznia kellene az ált,iskolában elvégzendő kísérletek Részletes leírását, melyek a legegyszerűbb eszközökkel elvégezhető. Ilyen kézikönyv például az évekkel ezelőtt megjelent Csada-Gsekő-Jeges-övegest

Fizikai kísérletek és eszközök c,könyv, ami azonban - tudomásom szerint - már nem kaphatók, tehát további átdolgozott kiadásra lenne szükség.

Ugyancsak megjelent Uherkoviéhi Növénytani kísérletek és gyakorlatok c,könyve. Szükség volna minden term,tud,tárgy keretében hasonló szerepű könyvre, vagy jegyzetre,

l-egemlitem azt is, hogy általában az ált,iskolai tankönyv anyagának ismerétét is meg kell követelnünk a hallgatóktól,

Fontos le ne továbbá az Útmutatóéi jelölt házilag elvégezhető kísérletek kötelező elvégeztetése, és ennek valamilyen formában való ellenőrző ének lehetősége, Ezzel a kérdéssel szorosan Összefügg a kint működő pedagógusok nagy többségének egy súlyos problémája - a túlterhelés.

Az évközi konferenciákon ugyanis általános volt az a sok esetiben indokolt panasz, hogy kevés idejük van a tanulásra. Azt hiszem nem lesaj túlzás ha megmondjuk, hogy a lev,oktatás sikerét nagymértékben befolyásolja •z a tény,1 a hallgatók nagyrószének túlterhelése.

Természetesen vannak olyan hallgatók, akik a sok oktató, társadalmi, mozgalmi stb. munka ellenére is igen jól vizsgáznak. Nagy többségnél azonban az a helyzet, hogy a sokrétű feladatoknak teljes egészében nem tudnak megfelelni.

Túlterhelés kérdése tehát általában fennáll a K.í.l, és Szakszervezet feladata lenne ezt részletesen megvizsgálni és segítséget nyújtani.

Kívánsága lenne a•magántanuló hallgatóknak a heti legalább egy tanulódél- utan biztosítása Í3, Egyes iskolákban papírforma szerint ez meg is van, azonban - amint ezt az érdekeltek állítják - legtöbbször nem veszik tekintetbe. Nem elegendő a heti óraszám csökkentése sem, mert egy-két tUn,”lukas’*— órában nem lehet elmélyedve tanulni, ^zért van szükség több, de legalább'egy tanúlódélutánra. Ennek pontos betartásával - komoly formában való ellenőrzésével — sokat nyerne a levelező oktatás. A K.iA-nek kellene ebben az irányban néhány rendelkezést foganatosítania.

A K. í*rendelete szerint a lev,oktatásban résztvevő hallgatóknak a rendes foisk.hallgatókkal egyenlő értékű szaktudást keli felmutatniok. Tehát a viza ákon is egyenlő elbírálásban kell őket részesíteni. Vigyázni kell arra, hogy a vizsgákon ne történhessenek még olyan lehetetlen események, -mint a múltban - hogy az egyes vizsgázók ahelyett, hogy félkész’illetlenségüket elismerték volna - a szakszervezethez, vagy más szervekhez for-