Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1952-1953
1953. március 27., kari ülés - Napirend: - II. Osztályfőnökök politikai nevelőmunkájának módszerei.
I. bevezetés. Az osztályfőnöki pol-tikai munka .jelentősébe a főiskolán Is az életben. A közoktatásügyi miniszter 852-1517/ 1952.VII.K.M.szánni utasítása az 1953/53. tanév’főfeladatául az ifjúság; politikai erkölcsi nevelését tűzte ki. ~W a célkitűzés lényegében a szocialista nevelés legfontosabb alapelvének a pártosságnak, a pártosság elvének kössetke zetes megvalósítását, egész oktató-nevelő munkán eszmei politikai szinvonaIának emelését jelenti. Azt jelenti, bogy a tani ,ás folyamatában és a tanítási órán kívüli foglalkozáson az elsajátitott szilárd ismereteket a tudomány alapjait^ meggyőződéssé, a hallgatók, magatartását irányitó világnézetté kovácsoljuk, érleljük. A régi egyetemi és főiskolai oktatás ebben látta kizárólagos feladatát, hogy a főiskolák és egyetemek hallgatóit megismertesse az adott tudomány eredményeivel, de egyáltalán nem irányították nevelői ráhatásokkal a hallgatók politikai nevelését. oktatás és hevelás kérdései teljesen elszakadtam egymástól rnnég a tanárképzésben is. A felsőoktatási intézmények tanárai nagyon távol álltak a pedagógiaitól is. De - mint tudjuk most már - nem is volt ez véletlen a kapitalista rendszerben. A tan r tanítson és ne politizáljon ejlszó felelt meg legjobban ürgjeluk szemléletünknek, mely a 'Olitikus magatartással valójában a kapitalista kizsákmányolok javára politizáltunk akaratlanul is. természetesen a tananyag és a társadalom egésze úgyis az uralkodó osztály érdekeivel egybehangzóan nevelt. Az eszmei politikai nevelés sokoldalú és bonyolult feladatainak megoldását megnyugtató módon középiskoláin^ még nem tudták megoldani részben a nevelők még mindig hiányos materialista ismerete, világnézete, magasabb uj pedagógiai mesterségbeli készségek hiányosságai, részben reakciós környezet külső nevelő ráhatások átmeneti nehézségek miatt ér* igy végső fokon főiskolánkra vár. ‘Természetesen ezt a feladatot eredményesen csakis közös, egységes a tanszékek egységes eljárása az oktatás nevelésben, követelményekben, ellenőrzésben, végrehajtásban,átgondolt rendszeres, nevelői munkával a nevelőtestület egésze végezheti. Ebből az óriási feladatból az oroszlán rész az osztályfőnökökre jutott. v Az Osztály Főnöki rendszert a régi magyar középiskolában elsősorban adminisztrátori teendők ellátására használták fel, az osztályfőnök fegyelmi ügyekkel foglalkozhatott legfeljebb és csak egészen kismértékben tudott nevelési ügyekkel törődni. Az osztályfőnöki rendszer a régi magyar egyetemeken és főiskolákon ismeretlen volt. A szovjet főiskolákon sem találunk olyan forma osztályfőnöki rendszert mint a miénk, olvashatjuk az orosz tanszék jelentésében /Borosné átnézte a Szovjetszkaja Pedagogics utolsó két évfolyamát valamint a Vesztynik skola folyóirat régebbi számait/. De ott nincs is erre szükség, mivel egyrészt a közép-*- iskolák politikailag fejlettebbek, öntudatosabb hallgatókat bocsajtanak . a főiskoláira ás egyetemekre, másrészt a Fionir és Komszomol nevelői munkája sokkal alaposabb, átfogóbb mint a Disz-é, és a környethetás is más megfelelőbb. Ennek ellentétje fentiek hiánya indokolja főiskolánkon és egyetemeinken az osztályfőnöki rendszer fontosságát. A főiskolai hallgatók közt bőven találkozunk olyanokkal, akik felszínes marxista tudásuk lobogtatásával akarnak a csoportban kiemelkedni,, noha viselkedésük irányitól kispolgári maradványok. Természetesen a múlt rendszer nevelésének ezen átkos örökségei elkísérik a főiskolára került hallgatókat és cselekedeteikben mint kispolgári csöke- vények sokáig fellelhetők. EZek eredményes leküzdése érdelében világosan kell látnunk a polgári társadalom nevelési elveit, hogy velük a szo— Qsztálgfőnökök po 1 ifcikai_aeyel;őmunkátjáóak_xnódsz erei,.
